KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2016. szeptember 12., hétfő

Nyárutó

Régóta nem tettem közzé semmit a naplómban, noha gyűjtögettem néhány képet. Valami kedvetlenség vett rajtam erőt. Csak találgatom, hogy mi okból? Őszi mélabú, az öregség félreérthetetlen jeleinek sokasodása, a sikertelenség érzése? Vagy talán mindez együtt?...
Az 50 éves érettségi találkozónkkal kezdődhetett... Már leírni is fáj, hogy fél évszázad telt el azóta, hogy reménnyel telve nekiindultunk az életnek és immár mindegyikünk befejezte szakmai pályafutását, néhányan a földit is. Az öreg arcok mögött fiatalkori önmagunkat keresve próbáltuk dióhéjban összefoglalni, mi történt velünk a hosszú évek alatt. Aztán persze arra is rátértünk, hogy ki mivel tölti az idejét mostanság? Unokák, kiskert, nyaraló, képeslapgyűjtés, vitorlázás, utazás - kinek kinek kedve és lehetősége szerint. A természetfotózást rajtam kívül nem említette senki. Megadtam a blogom elérhetőségét, kértem, hogy nézzék meg a fotóimat. Napokkal később jött néhány udvarias méltatás, de sejtésem szerint legtöbb egykori osztálytársamat annyira hozhatták lázba a képeim és írásaim, mint engem a bélyeggyűjtés. Ezzel nincs is semmi bajom, ez így természetes. 
Az egyik elektronikus levélben azonban egy megjegyzés nélküli fotógyűjtemény is érkezett, a világ természetfotóinak legjava: káprázatos tájak, mélytengeri csodák, egzotikus állatok és gyönyörű madarak lélegzetelállító akciói. Valószínűsítem, hogy egykori diáktársam meg akart fricskázni ezzel a küldeménnyel: kend a hajadra a tudományod, hiszen a fotóidat nem lehet egy napon említeni ezekkel.
Igen, igaza van, tudom. Egyet viszont ő nem tud: nem csak a kép számít, hanem a készítésekor megszerzett élmény is és az számomra megfizethetetlen! 
...
Mára megszabadultam a rossz gondolatoktól és az alábbiakban pótolom az eddig elmaradtakat.
Egyik este kocsimosás közben egy mezőről hazahozott darázspókot találtam az autómon. Mosókefe helyett fényképezőgépet ragadtam, hogy megörökítsem.






Egy alkalommal a közeli halastónál madarakra vadásztam, mérsékelt sikerrel.





Több este is próbálkoztam nagyvad fotózással. Csupán egyetlen disznó jött a közelembe.





A dámokkal már nagyobb szerencsém volt.








Ezennel letudtam adósságaimat és újult erővel vágok neki az újabb élmények keresésének. 

2 megjegyzés: