A Fehován

Az elmúlt nyáron néhány képemet elküldtem a Huntingpress nemzetközi fotópályázatára. A kiírásnak megfelelően csak egy nyertest hirdettek és nem okozott meglepetést, hogy az nem én voltam. 

Aztán meg is feledkeztem a dologról, mígnem egy nemrég érkezett kedves meghívóból arról értesültem, hogy az "Őzfogócska" című fotómat beválogatták a Fehován kiállítandó művek közé.

Mivel sem horgász, sem vadász nem vagyok és a fegyverek sem érdekelnek, sosem voltam még ezen a nagymúltú kiállításon, de a képem miatt az idei XXI-ikre már elmentem.

A Hungexpo A pavillonja tele volt kiállítókkal és a látogatók csak úgy özönlöttek a kiállításra.

A legszebb magyar vadásztrófeák mindjárt magukra vonták a figyelmemet.

A Kárpát-medenceiek nem kevésbé.

Elámultam az egzotikus vadászatok relikviáin...

... és a jávorszarvas bika hatalmas méretein.

Preparátorok hirdették magukat és szaktudásukat gyönyörű munkákkal bizonyították.

A számtalan lelőtt állat mellett élőkkel is találkozhattam a vadászmadarakkal foglalkozók standjainál.

 A vadvilág és a természet szépségeit idéző festmények között örömmel fedeztem fel Seres Józsi barátom egyik művét. 

A látogatók találhattak itt ruházatot, csodás fegyvereket, távcsöveket, hosszabb expedícióhoz felszerelt terepjárókat, vadászatszervezőket, egyszóval mindent, ami a vadászat kedvelőinek szívét megdobogtatja. A színpadokon vadászkutya bemutatók és érdekes programok szórakoztatták a közönséget.

És a fotókiállítás?

Az sajnos csalódáskeltő volt. A képeket egyetlen nagy fotópapírra(?) nyomtatták, amelyet nem tudtak simára feszíteni és valahogy nem találták meg a sok fotónak egyszerre megfelelő optimális színvilágot.

Az én képem kifejezetten rosszul mutatott. Nem is látszom elégedettnek. :)

Nos, bármennyire tetszetős is volt a Fehova, én maradok a fegyvertelen és vértelen vadászatnál. És, ha majd már képtelen leszek magam "vadászni", akkor megfestetem azt a képet Józsi barátommal, amelyet mindig kerestem.