Tájképek őzekkel

Ahogy közeledett az üzekedés ideje, egyre növekvő aggodalommal figyeltem az embermagasságú gazzal felvert, kaszálatlan réteket. Már látható jelei voltak az őzek megbolondulásának, amikor megszállták a munkagépek a határt és a legnagyobb térségeket lekaszálták. Persze a begyűjtetlen, száradó sarjú sem szép látvány. Hogyan fogok ilyen háttérrel őzeket fotózni?

A kukoricatáblák közé szorult kisebb térségek kaszálatlanul maradtak. A magas fűben még az elefántok is elvesznének, nemhogy az őzek!

Hajnalonként azért ki-kijártam kedvenc vadászterületemre, a pirkadat már kint talált a terepen.

Ma különösen szép volt a reggel, mivel helyenként könnyű pára lebegett a föld felett.

Hamarosan előkerültek a már többször látott őzek. Ide-oda szaladgáltak, a bak mindenhova követte a két sutát, melyek még kérették magukat.

Az őzek a rét túlsó feléről végre a felkelő nap felé futottak. A vörös fénnyel megvilágított köd szép látványt nyújtott.

A reggeli égen egy nagykócsag repült át,  fehér tollruháját narancs színűre színezte a felkelő nap.

Egy korábbi alkalommal egy barna réti héja kezdte meg korai vadászatát a felhős ég alatt.

Az őzeket keresve természetesen a kaszálatlan területre is bemerészkedtem és közeledésem felriasztott egy sutát. Ezen a képen még nem fedezett fel, a gazok függönyén keresztül szerencsére sikerült élesre állítanom.

Megérte a traktor tiporta nyomot követnem: életemben először láttam és fotóztam harist, melynek több észrevehetetlen példányát is felrebbentettem, mire ez az egy végre megvárta a kattintást.

Még talán egy hétig tart majd üzekedés.Annyi eredményes őz szezon után vajon lesz-e alkalmam idén is közeli őzeket fotózni?