KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. április 18., csütörtök

Csóka család

Nemrégiben pár napot Gyulán töltöttünk. Tetszett a szép, virágos, szökőkutas város és a tavaszi napfényben, a levelet bontó fák alatt jól esett a séta. Sokat fotóztam, de a turista képek nem adták azt az örömöt, amelyet a madarak, állatok fotózásakor érzek. Sétáink során természetesen a várhoz is eljutottunk.


Meglepetésemre néhány csókát láttam repdesni, majd a várfalon megpihenni. Azelőtt még sosem találkoztam ezekkel a madarakkal, valahogy mindig elkerültek, örültem hát a ritka lehetőségnek, csináltam is néhány felvételt a kis gépemmel. Persze, rögtön azon kezdett járni az eszem, hogyan közelíthetném meg jobban őket?


Semmi okos nem jutott eszembe, végül is nem mászhatok fel a várfalra! Ilyen témát mégsem hagyhatok ki, legalább teszek még egy próbát. Elutazásunk reggelén nyakamba akasztottam a nagyobb gépet és ismét a várhoz indultam. Szerencsém volt: a csókák a park fái között mozgolódtak.


Tavasz lévén nyilván a fészekrakás izgatta őket, kis ágakat szedegettek.


A vadgesztenye fa egyik odva különösen népszerű volt csókáéknál.


Egyikük kíváncsian bekukucskált. Ő persze tudta, amit én még nem, hogy a párja odabent szorgoskodik.


Hamarosan kinézett őnagysága.


Közben más példányok is arrafelé mozgolódtak. Egy szinttel feljebb hasonló jelenetek zajlottak, csakhogy azokat kitakarták előlem a lombok. Az én madaraim mindenesetre szemmel tartották a társbérlőket.


Miután a többiek feltehetően megértették, hogy ez a lakás foglalt, a hoppon maradt harmadik szeme láttára  magabiztosan tollászkodni kezdtek. Ők már birtokon belül vannak, mások lakásigényével nem foglalkoznak.


Egy másik pár eközben összeszokottan üldögélt egy másik ágon, valószínűleg már nekik sem voltak lakásgondjaik. Következhet a családalapítás!


Én még szívesen figyeltem és fotóztam volna csókáék magánéletét, de sajnos már mennünk kellett. Örültem, hogy a jól sikerült üdülés a meghirdetett programon kívül még ilyen különleges témát is szolgáltatott. Kénytelen kelletlen búcsút mondtam hát a madaraknak. "Viszlát! Csók a család!"

8 megjegyzés:

  1. Én sem találkoztam még "személyesen" csókával. Pontosabban nem rémlik. Örülök a sikerednek, hogy újabb fajjal gazdagodott a listád.

    VálaszTörlés
  2. Te mindenütt megtalálod a madarakat ahol jársz, valósággal vonzod őket. Jó kis csókaéletkép sorozat.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Inkább a madarak vonzanak engem... Véletlenül éppen a fészekfoglaláskor találtam rájuk.

      Törlés
  3. fogadjunk hogy ha a sivatagba mennél pihenni ott is megtalálnád az összes állatot :)
    jók lettek a képek is

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Köszönöm, de azért ez egy kis túlzás a részedről.

      Törlés
  4. Én eddig csak Pécsett városban találkoztam csókákkal. Van uránvárosban a postával szemben egy cseresznyefa, amikor az érik akkor az élelmes csókák megszállják és csipegetik. Két évben is láttam őket cseresznyézni, sajnos gép nélkül, pedig pazar fotók készülhettek volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ritkán látható madár, kár, hogy nem tudtad lefényképezni őket. Lassan érik majd a cseresznye, talán idén szerencséd lesz ugyanott, ha készülsz rá.

      Törlés