KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. március 26., hétfő

Utószezon a lesnél

Délelőtt határszemlét tartottam. Távoli őzek, nyulak és fácánok mellett az első idei búbosbankámat is megpillantottam. A táj még alig változott. A füzek tetején az ifjú zöld derengés csak lassan váltja le a sápadt tavalyi színeket, de az ég már legszebb kékjében tündököl.


A fűzfa barkák kivirágoztak, bőséggel kínálják virágporukat a méheknek.


Délután próbaképpen kiültem a lesembe. Az etetést már jó ideje beszüntettem, csak a maradék jelenthet ingyenkonyhát a madárnépnek. A környéket még a tavalyi száraz fű borítja, de látni akartam, hogy járnak-e még madarak a leshez?
Szinte még alig helyezkedtem el, máris vendég érkezett. 


A télen még csirkehússal is nehezen becsalogatott ölyv most, mióta alig látogatjuk a kunyhót, láthatóan otthonosan érezte itt magát. Nyugodtan üldögélt és szemlélte a terepet.


Úgy látszik, az etetőről leszóródott magokon hízott egérnép jó zsákmányt biztosít a madárnak.  Valószínűleg  más alkalmakkor is vadászott már itt.


Néha leugrott a fűben motoszkálóra kis rágcsálóra, de sajnos, egyszer sem volt szerencséje.


Visszaült és folytatta a békés szemlélődést. Még arra is volt ideje, hogy a tollazatát rendezgesse.


Egyszer elrepült, de később még visszatért.


Eközben a téli szezonban megismert öt szajkó is megjelent.


Az elhullott kukoricát szedegették a fűből.


A nagy fakopáncs hím viszont a napraforgó szemeket keresgélte, majd egy tuskón kopácsolta szét.


A verebek és a zöldikék a meddőhányót kutatták át az ép szemek reményében.


A téli nagy egyetértésnek vége szakadt a fácán kakasoknál.


A fentebb ábrázolt dalia kisajátította a területet, míg a másik kakas sunnyogva próbált a téli táplálkozó helyre jutni. Csakhogy a domináns hím madár előrontott rejtekhelyéről, ahol eddig harciasan rikoltozott és elkergette. Bánatomra nem volt viadal, csak megfutamodás. 
A győztes visszatért és egy tyúkocskát is odacsalogatott.


Nem sokáig időztek azonban a les előtt, hanem szemérmesen visszavonultak. Úgy gondolom, hogy ha folytatom a kukorica kiszórását, akkor idővel sikerülhet valami akciót is fotóznom. Jobb is lesz majd akkor, ha már kizöldül a rét...

6 megjegyzés:

  1. Szokásosan szépek a madárfotóid! Most a legjobban az utolsó fotó, a fácánpár tetszik nekem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó lenne a fácánokat állandósítani a lesnél. Csak már zöldülne a háttér!

      Törlés
  2. Szép képek készültek az utószezonban is. Érdekes, hogy az ölyvek mennyire odaszoktak, gondolom már több éve eteted őket ott télen. A fácánok is nagyon szépek, a fakopáncs, szajkó és zöldike is.
    Én is látogatom még a les környékét, de mióta nem etetek mert nincs értelme, azóta nem ültem be. Nem láttam a környéken egerészölyvet azóta. Lessátrazni próbáltam egy a téli lesemhez közeli bokros részen ahol sok madarat szoktam látni, de egyelőre sikertelenül.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezért jó az állandó les! Második éve etetem ott az ölyveket. Ez a fiatal példány, amelyet mindig elvertek az erősebbek, mégis az ő területe lett a környék.
      A lessátor olyan helyre jó, ahol valamiért sok madár jár, pl. halastó.

      Törlés