KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. március 20., kedd

A furcsa vércse

Gépkocsival tartottunk Apaj felé. Én vezettem, Szilárd hátul ült, a fényképezőgépe bevetésre készen a keze ügyében. Alig hagytuk el Bugyit, amikor egy, a padkán üldögélő vörös vércse mellett húztunk el. A madár nem ijedt meg, a visszapillantó tükörből láttam, hogy  mozdulatlan maradt az előbbi helyén, még csak a fejét sem mozdította. Ez a rendkívüli viselkedés nagyon szokatlan volt, legutóbb az áramütött ölyv ült ilyen kábán az útpadkán. Tán csak nem beteg? - villant át az agyamon. Lefékeztem és sürgettem Szilárdot, hogy fotózza le a madarat, de mire ő előkászálódott, addigra én is elővettem a csomagtartóból a gépemet. Mindketten megindultunk a vércse felé. Az meg sem mozdult, mereven nézett maga elé. Beugrottam az árokba, hogy jó szögből fotózhassam. Így a háttérben a község temploma és házai is látszanak.


A madár tudomást sem vett rólam. Mérgezett lenne? - morfondíroztam és  már azon járt az eszem, hogy mit tegyünk a madárral? Ez is elfér pár napig a garázsban, mint a nemrég megmentett egerészölyv - gondoltam.
Közben rájöttem, hogy mit figyelt olyan elmélyülten a vércse: egy elütött fácán kakas hevert az árokban.


Sosem hallottam, hogy egy vércse dögre áhítozott volna! Közben Szilárd is közelebb jött és a ragadozó -mintha mély álomból ébredne - szárnyat bontott. De nem szállt messzire, csak a közeli ezüstfa bokor tetejéig.


Itt is nyugodtan tűrte a közeledésünket.


Csak a szemére fókuszáltam és észre sem vettem a lábán a gyűrűt.


Szilárd még a villany póznához is követte, hogy olvasható fotót készítsen a gyűrű feliratáról. Egyébként az én képemről is leolvasható: Budapest HA04. 
Örülök, hogy a szép kis ragadozó madár nem szorult a segítségünkre, de még most is értetlenül állok furcsa ízlése és túlzott szelídsége előtt. Vagy netán a ravasz helybéliek ilyen benyugtatózott madarakkal akarják odacsábítani a madárfotósok tömegeit? :) Én minden esetre továbbadom kedvező tapasztalatomat. Tessék kipróbálni!

8 megjegyzés:

  1. Szilárd képeit is láttam, de nekem az első fotó nagyon tetszik, igazán jól komponált.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik. Földön ülő apró állatokat gödörből ajánlatos fotózni. Vagy fekve. :)

      Törlés
  2. Valóban érdekes. Én is gratulálok az fotókhoz. A első nekem is nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. A jó látószög sokat tud dobni egy fotón.

      Törlés
  3. Pontosan mikor kell elautózni ott?Mert a Tibi nyulászó rétisast fotóz ott,Ti üldögélő vércsét,tőlem pedig még a ághegyen éneklő sordélyok is elriadnak!?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tibit nem tudom, de nálunk Szilárdnak van ilyen szerencséje a ragadozókkal. Csak autóztatom és rávezetem a "vadra". Fotóztattam már vele kis sólymot is, úgy, hogy én még csak nem is kattinthattam rá.
      Tavaly úgy fotózott Apajon rétisast, hogy én nem is láttam a madarat. :)
      Egyébként a sordélyt is most mutattam be neki. :)
      Vagyis: mindegy, hogy mikor autózol arra, csak Szilárd legyen a mitfárered! :)

      Törlés
  4. Izgalmas élmény lehetett.:-)
    Lehet, hogy nagyon buta kérdés, de a gyűrűt látva a madár lábán arra gondoltam, hogy vajon nem egy emberhez szokott és utólag elvadult példányról van szó amelynek a szokásai(dögevés) is eltérőek, furcsák?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, nem tudom és valószínűleg sosem fogom megtudni. Titok marad.

      Törlés