Az "igazi" karvaly

Tegnap Szilárd sok szép madárfotót készített nálam, de ami igazán felvillanyozott a beszámolójából: a les felé menet rókát látott a közelben. Így aztán reggel az esős idő dacára még sötétben kiültem és persze róka csalogatóról sem feledkeztem meg. Eseménytelenül telt az idő és csak nehezen világosodott. Már elmúlt nyolc és még a kökénybokorban csivitelő mezei verebek és cinkék sem óhajtottak rárepülni az etetőre. Egyetlen vendégként egy fácán kakas jelent meg és szedegette a les előtt a kukorica szemeket.

A kakas rövidesen eloldalgott, a kis énekesek csak nagy ritkán reppentek ki a biztonságos sűrűből és persze rókának nyoma sem volt. Igaz, hogy a távolból meghallottam és felismertem a jellegzetes róka üvöltést. Elvégre már megkezdődött a koslatás, a rókák párkeresése. Nosza, kikerestem és a mobilon játszani kezdtem a nótájukat. Hátha...

Ekkor pillantottam meg a lopakodóként közeledő karvalyt. Most lassabban repült, mint máskor és nem is a bokorba vágott be, hanem leült az ölyvek beszálló ágára. Pont, ahogyan elképzeltem!

Szóval miatta voltak olyan tartózkodóak a kicsi madárkák! A régen várt ragadozó néhány gyors mozdulattal elhelyezkedett éppen velem szemben.

Egyik lábát felhúzta felborzolt toll ruhája alá. Tán hosszabb időt szándékozik itt tölteni?

Csendesen nézelődött, szigorú tekintetével kísérte a lehetséges reggelinek valót.

Láthatóan jól érezte magát, még a tollazatát is rendezgetni kezdte.

Sokáig üldögélt és én szinte minden mozdulatát megörökítettem.

Már több, mint fél órája nálam időzött és csak a szeme járt körbe. Furcsa ilyet leírnom, amikor annyira vártam ezt a helyzetet, de már kezdtem unni a dolgot. Legalább a fán várakozó egerészölyv kezdeményezne egy kis csetepatét, de az csak átrepült a karvaly felett és nem zavarta meg a vadászatát.

Amikor elrepült, azt hittem, hogy nem látom többé. Aztán észrevettem, hogy a les túloldalán egy még közelebbi helyre ült be ismét, ezúttal háttal.

Csakhamar megfordult, hogy jobban szemmel tarthassa a kökény bokrot.

Később az elzsibbadt lábát nyújtóztatta ki...

...majd visszahúzta a toll köpenye alá.

A hiába várt rókát a sok szép karvaly fotó készítése közben már el is felejtettem. Éppen egy órát időzött nálam a szép ragadozó madár. Hálát adtam a sorsnak, hogy kívánságom a befogott karvaly fotózása után ilyen hamar beteljesedett és szabad fajtársa a maga akaratából kétszer is közel jött hozzám.

Vigasztaló, hogy a befektetett idő és fáradság előbb, vagy utóbb meghozza gyümölcsét a természetfotózásban is.