Leshelyzet

Éppen a leshez készülődtem, amikor megszólalt a telefonom. Az egyik kedves fotós barátom érdeklődött, hogy mi a helyzet nálam? Láthatta a blogomban, hogy csak az ősz szépségének dícséretével vagyok elfoglalva, "művészkedem" és jobb híján fotótrükkökkel szórakoztatom magam.

- Semmi állat- vagy madárfotózás?  - Á, ne is kérdezd! - válaszoltam neki és elpanaszoltam, hogy még mindíg vadásznak az erdőn, állatokat nem is látok, korán sötétedik, traktorok járják a határt, satöbbi. Egyetlen bíztató dolog, hogy az áthelyezett lesemnél fogy az eleség, sőt már a csirke farhátat is pótolnom kell. Talán lassan beindul a dolog... - zártam a beszélgetést reménykedve.

Hát beindult! Alig foglaltam el a helyem a tükrös üveg mögött, amikor megjött az első vendég: egy szajkó.

Mohón fogyasztotta a napraforgó magot, de aztán egy diót vett a csőrébe...

... és a starthelyre ugrott, majd elrepült zsákmányával.

Ezt a kiálló ágat más madarak is szívesen használták a landolásra.

A verebeken kívül a széncinegék is nagyon aktívak voltak. Legtöbbjük szintén ennek az ágnak a végén szemlélte meg a svédasztal kínálatát.

A szajkók jöttek-mentek, falatoztak.

Még portrét is tudtam készíteni róluk.

Aztán váratlanul egy egerészölyv szállt le elém. A csirkehúsért jött.



Gyanakvóan nézegetett körbe, mielőtt falatozni kezdett.

A többi madár tisztelettudóan visszahúzódott és nem zavarta a nagy testvér étkezését, aki jó fél órán keresztül lakmározott az orrom előtt.

Végül kiszabadította a hús maradékát a rögzítésből és a nagy vadász hősi pózában várta meg az utolsó felvételt, mielőtt zsákmányával a karmai között elrepült.

Mindez röpke egy óra alatt történt. Elégedetten nyugtáztam, hogy hosszú idő után végre egy igazi madár fotós élmény részese lehettem. Már igazán rászolgáltam! :) A barátom kérdésére most már azt tudnám mondani, hogy jó a helyzet a lesnél, mert megkezdődött a szezon, méghozzá ígéretesen.