KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. november 15., kedd

Emlékképek a pusztából

Hajdúszoboszlóra menet a 33-as úton haladva a Tisza-tó is utunkba került. Hatalmas liba sereg pihent a vízen. Persze, hogy leálltam az út szélére pár képért.


Az éber madarak nem örültek az érdeklődésemnek, gyorsan odébb repültek...


...és az alkonyi fényben szinte pirosló nádas biztonsága felé tartottak.


A túloldalon kócsagok vadásztak a sekély vízben.


A libákat aztán daru néző túráimon is viszontláttam. Óriási gágogó csapatokban vonultak délebbre a hideg elől.


Aznap gyönyörű volt az ég a sugarasan alakuló bárányfelhőkkel.


Máskor a szürkemarha gulya keveredett az út mellé. Akár az autóból is fényképezhettem volna őket. Jól megbámultak...


Egyik este meg mintha az égő csipkebokor bibliai képe jelent volna meg előttem a pusztában.


A nádbugák is szinte izzani látszottak a lemenő nap sugaránál.

És egy fenségesen komor, már már télies naplemente. Talán ez tetszett valamennyi közül a legjobban.


Végezetül egy vicces képet mutatok, bár nem én készítettem. A címe az lehetne: "Így éltem Hajdúszoboszlón". Ettem, ittam, áztattam magam a gyógyvízben és közben már egészen pusztai emberré váltam. Bár a pörge kalap egy kissé még furcsán áll a fejemen. :)


Legyen ez a fotó egy megkésett üdvözlő lap mindazon kedves olvasóimnak, akik nem tudták mire vélni hosszú távolmaradásomat. :)

8 megjegyzés:

  1. Gyönyörű színekben pompázott arrafelé is a természet. A harmadik fotód hihetetlenül szép, nagyon megfogott - a színek, a felröppenő madarak. No és az utolsó kép. Így már értem, hogy miért nem hiányzott az internet. :DD
    Köszönjük az üdvözlőlapot!

    VálaszTörlés
  2. Az utolsót kéretik kinagyítani és reklámplakátként felhasználni! :DDD

    VálaszTörlés
  3. Miklósnak: köszönöm, hogy tetszik a fotóm. Az utolsó kép közzétételére pedig éppen a te előző megjegyzésed nyomán vettem a bátorságot. :)

    VálaszTörlés
  4. Katának: tudod, hogy szerény ember vagyok. Nem lenne elég, ha csak a facebookra tenném fel? :)

    VálaszTörlés
  5. Hát Te akármerre jársz, csodás fotótémákat találsz! Nekem legjobban a 3., 8., 9. 11. és 12. tetszik!

    VálaszTörlés
  6. Kedves Jenő! Megtisztelőnek tartom, hogy a sorozatból 5 képem is a "legjobban" tetszik neked. Köszönöm szépen. ( A számokat megjátszom a lottón. ) :)

    VálaszTörlés
  7. Sokszor,Apajon járva,és most a képeidet nézve megértem Petőfit!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm, hogy a képeim láttán nagy költőnk jut eszedbe. Egyébként én is így vagyok. Fiatalabb koromban el sem tudtam képzelni, hogy miképp lehet lelkesedni egy unalmas síkságért.

    VálaszTörlés