Már csak elmosódott emlékként él bennem a két évvel ezelőtti csodálatos időszak, amikor jégmadarakat fotózhattam és közvetlen közelről figyelhettem a frissen kirepült fiókák életét egy dunai holtágon. Tavaly már nem mutatkoztak a gyönyörű madarak és idén is kérdéses, hogy találkozhatom-e velük újra?
Szombaton reggel tájékozódó terepszemlét tartottunk Tamással a helyszínen. Az alábbi képen látszik a gát, rajta egy átfolyóval. Árvízkor itt átbukik a folyó, de most éppen megfelelő a vízmagasság. Az átfolyón csörgedezve oxigénnel dúsul a víz, sok a kishal és emiatt lenne ez gazdag zsákmánnyal kecsegtető vadászterülete a madaraknak.
A hatalmas, öreg nyárfák állják még a viharokat.
A hatalmas, öreg nyárfák állják még a viharokat.
Végighaladtunk a parton, egészen a nagy Dunára vezető kijáratig.
Ez a tóvá kiszélesedő vízfelület volt a madarak kedvenc vadászóhelye.
A gáton és egy kövezésen át kijutottunk egy újabb ágra...
Innen már a Duna és a túlparton Vác templomai is láthatók.
Csendélet a vízparton...
Kagylóhéjak és kavicsok.
Jégmadarakkal sajnos, még átrepülőben sem találkoztunk, de nem adjuk fel a reményt...
Abban bízunk, hogy a vízszint állandósul és a madarak visszatalálnak az egykor kedvelt helyükre. Talán majd a fiókáikat is hozzák...
.........
Jégmadár fotóim: http://picasaweb.google.hu/endre4/Jegmadaraim?feat=directlink
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése