Szó szerint erről az útról fotóztam három éve muflonokat...
...itt volt szerencsém szénabáláról vadászó szalakótát látni...
... megcsodálni az út mellett békésen legelésző szürkemarhákat...
Az őszi vonuláskor a darvak kis szerencsével szintén erről az útról láthatók.
És az ugyancsak útbaeső Tisza-tó érdekességeit még nem is említem. Arról talán majd később írok...
A mostani nyaralásunk a családról, az unokákról szólt, a fotózás csak másodlagos volt. Tettünk ugyan egy emlékezetes kirándulást a Hortobágy túrista központjához és elvonatoztunk a halastavakhoz, de csak távolról, illetve vetített képes előadások révén csodálhattuk meg a gazdag állat- és madárvilágot.
Így is sok érdekességet tudtam lencsevégre kapni. Egyik este az út melletti bokron üldögélő kékvércse pár miatt tapostam a fékbe. Sajnos, csak ez a távoli, rossz kép sikerült...
A gólyafészkekben az idei fiókák már felcseperedtek.
A fecskék sajnálatos fogyatkozása errefelé nem volt érezhető, sőt, ezrével szálltak fel a nádasból és felhőként keringtek az újabb leszállásig. A molnárfecskék a villanydróton is szép számmal gyülekeztek.
Az út menti vizes réteken libákat láttunk.
A sulyommal benőtt vízfelületen még a kacsák is nehezen tudtak utat törni maguknak.
Egyetlen eddig még nem látott különlegességgel találkoztam. Egy esti autózáskor a feleségem vette észre a kocsiból a közelünkben landolt madarat, amely kuviknak bizonyult és nagy szerencsével még a kormány mellől sikerült lefényképeznem.
A röptét már gyalogosan követtem. Elvezetett a párjához is.
Erősen remélem, hogy egyszer még módom lesz erről az útról mélyebben letérni és igazi fotóstúrát tenni errefelé, hogy jobb, közelebbi képeket csinálhassak a gyönyörű madarakról és a puszta más természeti értékeiről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése