KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. július 26., hétfő

A 33-as úton a Hortobágyon át

Nemrégiben egy családi nyaralás kapcsán Hajdúszoboszló felé tartva ismét a 33-as úton autóztam. Sok szép fotós élményem fűződik ehhez az útvonalhoz, hiszen átvezet a Tisza-tó és a Hortobágy természetvédelmi területein és már maga az autózás is sok látnivalót kínál.
Szó szerint erről az útról fotóztam három éve muflonokat...


...itt volt szerencsém szénabáláról vadászó szalakótát látni...



... megcsodálni az út mellett békésen legelésző szürkemarhákat...



... és a magas fűben lobogó sörénnyel vágtázó lovakat.



Az őszi vonuláskor a darvak kis szerencsével szintén erről az útról láthatók.



És az ugyancsak útbaeső Tisza-tó érdekességeit még nem is említem. Arról talán majd később írok...

A mostani nyaralásunk a családról, az unokákról szólt, a fotózás csak másodlagos volt. Tettünk ugyan egy emlékezetes kirándulást a Hortobágy túrista központjához és elvonatoztunk a halastavakhoz, de csak távolról, illetve vetített képes előadások révén csodálhattuk meg a gazdag állat- és madárvilágot.
Így is sok érdekességet tudtam lencsevégre kapni. Egyik este az út melletti bokron üldögélő kékvércse pár miatt tapostam a fékbe. Sajnos, csak ez a távoli, rossz kép sikerült...

A gólyafészkekben az idei fiókák már felcseperedtek.



A fecskék sajnálatos fogyatkozása errefelé nem volt érezhető, sőt, ezrével szálltak fel a nádasból és felhőként keringtek az újabb leszállásig. A molnárfecskék a villanydróton is szép számmal gyülekeztek.

Az út menti vizes réteken libákat láttunk.



A sulyommal benőtt vízfelületen még a kacsák is nehezen tudtak utat törni maguknak.

Egyetlen eddig még nem látott különlegességgel találkoztam. Egy esti autózáskor a feleségem vette észre a kocsiból a közelünkben landolt madarat, amely kuviknak bizonyult és nagy szerencsével még a kormány mellől sikerült lefényképeznem.



A röptét már gyalogosan követtem. Elvezetett a párjához is.

Erősen remélem, hogy egyszer még módom lesz erről az útról mélyebben letérni és igazi fotóstúrát tenni errefelé, hogy jobb, közelebbi képeket csinálhassak a gyönyörű madarakról és a puszta más természeti értékeiről...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése