KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2022. augusztus 7., vasárnap

Őzes történetek 2.

 A második hajnalon a Csodarétre tartva az egyik nyiladéknál hirtelen szembe találtam magam egy ikergidás sutával. Mindketten meglepődtünk, én kattintottam, ő megugrott és a kicsinyei követték a nádba.


Jókor értem a Csodarétre, mert a bak éppen egy három gidás sutát terelt felém. Úgy gondolom, hogy a hármas ikrek az őzeknél is ritkaságnak számítanak. 


A "nagycsaládos" suta nem vette jónéven a bak közeledését és csemetéivel együtt felém szaladt.


Mivel a bokrok árnyékában, terepszínbe öltözötten álltam, szerencsémre nem vettek észre és tovább közeledtek.


A bak lemaradt. Érezhette, hogy ez a suta még nem áll készen a párosodásra. A kis csapat megnyugodva még néhány lépést tett felém, majd eltűntek a bokrosban.


Pár percen belül egy iker- és egy hármasiker gidás sutával találkozni nem kis szerencse, így nem vehettem rossznéven a sorstól, hogy azon a reggelen alig történt más, említésre méltó esemény, hacsak az előző napi róka röpke és fotót nem eredményező feltűnését nem tekintem annak.

A harmadik látogatáskor viszont a róka vált főszereplővé. Örömmel pillantottam meg, amint a vadvirágok között vadászva felém tart.


Hiába próbáltam a máskor bevált cuppogással közelebb csalni, másra figyelt.


Aztán mégis felém fordult és a jó fényben még a szeme is megcsillant. Csak így tovább! - szuggeráltam.


Mintha csak az akaratomnak engedelmeskednék: szépen beállt és a kattintás zajára rám nézett. 


Ebben a pillanatban döbbent rá, hogy óvatlanul egy ember közelébe tévedt és azonnal megriadt. Öles ugrásokkal távolodott a vadvirágos réten. 


Eddig minden alkalommal találkoztam vele, de így, hogy megijesztettem biztos voltam benne, hogy nem látom többé és sajnos így is lett.
A következő hajnalon a rét bejáratánál legelésztek az iker gidák és a mamájuk.


Sokáig figyeltem lassú téblábolásukat és már aggasztani kezdett, hogy miattuk lemaradok a fő műsorról, a bak és suta románcáról. Felálltam, ezt észrevették és odébb iramodtak, majd a biztonságosnak hitt távolságból visszanéztek rám.


A területileg illetékes bak és aktuális menyasszonya a réten feküdtek. A bokorsor árnyékában lopakodtam az irányukba, de rögtön megtorpantam és mozdulatlanná váltam, amint felém fordult a feje valamelyiküknek. Csak lassan, araszolva haladtam, mert egy óvatlan mozdulat, vagy egy megreccsent ág zaja azonnal elriaszthatta volna őket és messzire vágtatnak. Végül elértem azt a helyet, ahonnan jó fényben láthattam őket.
Kisvártatva felállt a suta, a bak meg utána indult.


A nőstény őz nem menekült... 


...lassan mozgott, meg-megállt, várta a párzást, de az nem történt meg. Valami még nem az igazi... Egy filmcím jutott eszembe: "Nem kellesz eléggé!"


A sikertelen akció után ismét lepihentek, ez legalább fél óra szünetet jelentett. A megzavarásuk nélkül osontam ki a rétről.
Csak az ötödik kiülésem alkalmával történt meg a borítás, azaz a jövő évi gidatermés megalapozása a szemem láttára.


A jól végzett munka után a bak még büszkén visszanézett, mintha sejtette volna, hogy fotózták őket, aztán elindultak a nappali rejtekhelyük felé. 


Hálával gondolok a Csodarétre, amely idén sem keltett csalódást, méltó maradt a nevére. Sok gyönyörű állatot, jelenetet vonultatott fel, vadvirágos díszletet, szép fényeket és mindig jó irányú szelet biztosított számomra. Talán az itt készített fotóim miatt sem kell szégyenkeznem. 


2 megjegyzés:

  1. Tele van csodával a rét. Gyönyörűek az őzfotók. A 9. fotó is nagyon szépre sikeredett. A történések leírása megkapó, kellemes. Gratulálok és további sok sikert kívánok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Margit! Az apró csodák meglátása teszi boldoggá az embert az élete végén. Égi adománynak tekintem, hogy észrevehetem őket. Örülök a dicsérő véleményednek, köszönöm a gratulációt és a jó kívánságodat.

      Törlés