Kellemest a hasznossal

Októberbe léptünk. A hírek szerint egyre több daru érkezik a Hortobágyra. Tavaly megkésve, november elején jártunk arrafelé, amikor már csak elvétve maradt hírmondójuk. Idén nem akartam ezt a hibát újra elkövetni és ezért már idejében böngészni kezdtem a környékbeli szálláshelyek ajánlatait. Találtam is egy megfelelőt, így gyorsan lekötöttem és a darvak viszontlátásának reményével útnak indultunk. Az időjárás szomorkásabban alakult, mint amire számítottunk, de ez nem szegte kedvünket. A 33-as úton haladtunk és Tiszafüred után már találkoztunk is egy sétálgató daru családdal.

Ezután viszont úgy autóztunk át a Hortobágyon, hogy se földön, se égen darvakat nem láttunk. Nádudvar felé kanyarodtam és ezen az úton aztán bőven akadt élmény. Különösen örültem annak, hogy helyenként a darvak szép háttér előtt mutatkoztak.

Lábon álló kukoricát már alig láttunk, a tarlókon viszont sok madár táplálkozott.

A sokaságban is elkülönültek egyes családok, a felnőtteket barna fejű fiatalok kísérték.

Egy "gyermektelen" pár viszonylag jól tűrte az autónk jelenlétét, ...

..., de csak rövid ideig, aztán persze ők is jobbnak látták továbbrepülni.

A kanyargós úton haladva közelebbi madarak is fel-felbukkantak, de sajnos legtöbbször rossz háttér előtt.

A kora délutáni időpont dacára már javában zajlott a darvak behúzása az éjszakázó halastavak felé.

Meglepett, hogy darvakat láttam egy út menti sásos, tocsogós helyen. Talán a szomjukat akarták oltani?

A kérdésemre nem kaptam választ, mert szinte azonnal továbbrepültek.

A levegőben egyre több madár érkezett.

Sajnos, nem várhattuk meg a naplementét, mert még nagy út állt előttünk, így búcsút kellett vennünk a fenséges madaraktól.

A fenti képek mindegyike autóból készült így meglehetősen távoliak, csak részben mutatják meg a darvak szépségét. Közelebbi fotókat csak lesből lehet készíteni, mint ahogyan azt jó pár éve megtettem. Ezekből megmutatok párat emlékeztetőnek.

A gyógyvízben üldögélve és jó ételeket ízlelgetve hamar eltelt a pár napos üdülés. Hazaútban még betértünk a dévaványai túzok rezervátumba. Jókor, mert javában virított a környéken a sziki őszirózsa. Nagy örömömre lila virágok borították a madarak bemutató kertjét is, különleges hátteret adva a fényképezéshez. Más látogatók nem lévén, a túzok kakasok nyugodtak maradtak és békésen tűrték a fényképezést.

És ezzel még mindig nem ért véget a fotós élmények sora. Eszembe jutott ugyanis, hogy egy utunkba eső kisváros parkjának fáin erdei fülesbaglyok szoktak telelni. Igaz, hogy messze még a tél, de hátha lesznek korai behúzódók! Szerencsém volt: két baglyot találtam. Az egyik takarásban szunyókált, de a másik, a nyírfán üldögélő kíváncsian, de nyugodtan tűrte az érdeklődésemet.

A röpke őszi üdülés tehát kiváló fotózási lehetőségeket is hozott. Érdemes volt összekötni a kellemest a hasznossal!