Kezdő természetfotósként valóságos átok ült rajtam: a legnagyobb igyekezettel sem voltam képes dám szarvasokat fotózni. Azóta szerencsére baráti segítség révén változott a helyzet. Persze, így sem biztos, hogy egy bármilyen jól előkészített fegyvertelen vadászatról a kívánt zsákmánnyal sikerül-e hazatérnem. Különösen barcogáskor.
1) Nemrégen egy hivatásos vadász vitt el egy dámos területre. Alig foglaltuk el leshelyünket, máris biztató barcogást hallottunk a közelből. A sűrű növényzet miatt nem láttuk a bikát és ez a hosszú várakozás alatt sem változott. Megpróbáltunk közelebb férkőzni hozzá, de az állat természetesen jóval előbb vett észre bennünket, minthogy megpillanthattuk volna. Már messze járt, amikor lövéshez jutottunk. Csak ez a képrejtvény maradt emlékeztetőül. A kérdés: hol a bika?
Az összevissza forgó szél is ellenünkre dolgozott. Később egy második állatnak szinte csak az árnyképét tudtam megörökíteni az erős ellenfényben, kusza környezetben.
Némi kárpótlást pár muflon jelentett, melyek a közelünkbe kerültek.
Csak estefelé láttunk dám teheneket a szemközti domboldalon, több száz méternyi távolságból.
Ez a kaland a korábbi átkos éveimet idézte.
2) Másnap délelőtt viszont váratlan meghívást kaptam egy barátomtól, amelytől újraéledt a reményem, hogy végre láthatok és fényképezhetek majd barcogó bikát.
Két órányi autózás után egy kis völgyben álcázottan foglaltunk helyet, szemben az erdővel, ahonnan erőteljes barcogás hallatszott. Vártuk, hogy megjelenjék a bika, amelyet még csak meg sem pillanthattunk.
Két muflon kos közeledett, de a feléjük fújó szél elárult bennünket.
A fák között már láttunk néhány dámot mozgolódni. lassan felénk indultak.
Lassan felénk indultak. Ez a három állat mintha összetartozna...
A két borjú méretei látványosan különböztek. Talán nem is egyidősek?
Bár régóta reméltük, a bika megjelenése váratlanul ért bennünket.
Szétszéledő háreme összeterelésére rohant ki a barcogó helyéről.
A spanyol lovasiskola díszlépéseit idézve tetszelgett a teheneknek.
Egyben talán a lehetséges vetélytársaknak is jelezni akarta a jelenlétét és harckészségét.
Körbefordulva kereste az ellenfelet.
Az nem mutatkozott, sőt még más barcogás sem hallatszott.
Felénk is vetett egy fenyegető pillantást. Észrevett volna?
Az erőfitogtatás után a figyelme ismét a tehenek felé fordult.
Azok már a fák közé vonultak, csak egy bámész borjú figyelte a fenséges úr magakelletését.
Még egy fenyegető kirohanás felénk, ...
... aztán a tehenek után indult.
A nőstények minden igyekezete ellenére faképnél hagyták, így a barcogó helyén folytatta szerelmi készültségének világgá kürtölését.
Itt egy kissé leült a történet, sokáig semmi sem történt. Aztán az erdőszélen feltűnt egy gím szarvas tehén.
Furcsa módon egyenesen felénk tartott.
Jó álcázásunknak köszönhetően nem ismert fel bennünket, csak gyanakodva figyelt, majd eltűnt a fák között.
Később még újra megláttuk, amint az őszi díszbe öltözött domboldalon a makkot szedegette.
Lassan alkonyodott és kezdett benépesülni a táj. Több felől hallottunk barcogást, aztán a bika is megjelent. Sajnos tőlünk távol zajlottak az események.
Mivel a fény már végképpen elfogyott, mennünk kellett. Az erdőn viszont még csak ezután kezdődött el igazán a dám szarvasok szerelmi szertartása. Barátom jóvoltából ezúttal szerencsém volt: nem csak hallottam, de láttam is barcogást. Egyszer még talán viadalt is láthatok? Bár úgy lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése