KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2017. május 14., vasárnap

Újabb kis csirkefogók

Május hideg és esős napjai számomra a kis róka várás jegyében teltek. Ellenőriztem az összes, eddig ismert kotorékot, de lakottságra utaló jeleket egy kivétellel sehol sem tapasztaltam. Csupán a tavalyi helyen láttam friss kaparást, sőt egyszer egy felnőtt rókát is. Más években már elsején találtam kicsi lábnyomokat a rókalyuk közelében, most csak tizedikén. Vannak, csak késnek a kölykök! - állapítottam meg. 
Ennek ellenére megtettem az előkészületeket: kihelyeztem a mellvédet, kitépkedtem a fényképezést zavaró száraz kórókat, de a sok csapadéktól nagyra nőtt fűvel nem tudtam mit kezdeni. A ritka napos időszakokban ki-kiültem, de inkább csak ellenőrző jelleggel, 1-2 órácskára. 
Ma reggel derűlátóan indultam a kotorékhoz: reméltem, hogy megpillantom legalább az egyik, a legbátrabb vöröskét. A helyszín lakatlannak tűnt, csak néhány fecske cikázott felettem és a kakukkok hangját hallhattam. Egy órányi várakozás után kidugta a fejét az első kis kölyök, de én éppen a telefonommal matattam, így lemaradtam róla. Szerencsére kis idő múlva már nem puskáztam el az újabb lehetőséget. Hopp, megvagy!


Aztán megelevenedett a gazos terep és sorra bújtak elő a kicsikék, még kölyökszőrben. 


























Öt életrevaló kölyök hancúrozott előttem vagy húsz percen át. 


Később egy másik kijáraton keresztül egy fotózhatatlan, gazzal sűrűn benőtt helyen jött ki és játszadozott még kettő-három kis süvölvény. Nem akartam megijeszteni őket, szépen kivártam, hogy ismét eltűnjenek a rókatanya föld alatti járatainak mélyén és csak azután távoztam.
Az elhagyott, gazzal felvert, műveletlen nadrágszíj parcella tehát idén is meghozta egyetlen termését: a rókák új nemzedékét. Jól esik a tudat, hogy mostantól van még 2-3 hetem, hogy újra találkozzam velük.

6 megjegyzés:

  1. Köszönöm a megosztott élményt! Tüneményesek voltak!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszettek kedves Izabella.

      Törlés
  2. Kedves Endre
    Köszönöm. Nagy élvezettel olvastam a sorokat. Csoda aranyos kiskölykök :)Kicsit azért irigykedem is, már bocsánat érte. Egyszer biztos eljön az idő, amikor tudok szánni rá, hogy a kedvenceimet élőben is meglessem, türelemmel kivárjam a feltűnésüket. Üdvözlettel, Mária

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mária, köszönöm a méltatást, örülök, hogy tetszett a sztori. A kölykök itt még nagyon kicsik, lesznek még szebbek is! Kívánom, hogy teljesüljön a kívánsága és élőben csodálhassa a vöröskéket.

      Törlés
  3. Üdvözlöm!
    Ma találkoztam Önnel a rókavár közelében, a két fiammal voltam kinn. megnéztem a rókás képeit, és még néhány másikat, nagyon tetszenek. Sok sikert, kitartást, türelmet és egészséget kívánok a fotózáshoz!
    Üdv.:Sz. Mihály

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mihály! Örülök, hogy találkoztunk. Köszönöm a hozzászólását és én is sok sikert kívánok Önnek és családjának.

      Törlés