KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2016. október 6., csütörtök

Pusztuló fenyvesben

A lesem környéki satnya kis fenyőerdő egyre rosszabb állapotba kerül. Valami oknál fogva talajszinten korhadnak el és sorra dőlnek ki a törzsek, némelyik ívben meghajolva várja sorsát. Az ősz mégis színpompába öltöztette az aljnövényzet és a fákra kúszó vadszőlő vöröslő leveleinek jóvoltából. Igyekeztem felfedezni és bemutatni ezt a halódó szépséget. 
A séta élményeiből született első haikum is: 
vérző törzsű fák
halott tűlevelein
 magam keresem


























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése