KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2016. október 23., vasárnap

Ború és derű

A hetek óta tartó nyomasztó fénytelenség és párásság után szombatra végre szép időt ígértek a jósok. Korán keltem, hogy a napkeltét el ne szalasszam. Sajnos sötét felhők takarták az égbolt keleti felét és még csak meg sem színesedett az ég alja pirkadatkor. Mikor végre előtűnt a Nap, már csak bágyadt fényt sugárzott.


A köd lassan oszladozott. A rét messzeségében két őz legelészett. Elég reménytelennek látszott, hogy a közelükbe férkőzzem, de azért rájuk indultam. A bokrok fedezékében mentem, amíg mehettem. Egy helyben állva vártam, hátha közelebb jönnek. Egyszer csak feltűnt egy közeledő róka. Furcsán bicegve is gyorsan haladt. Rácincogtam, így egy pillanatra megállt.


Aztán folytatta útját, éppen az őzek és közöttem.


Cincoghattam én, sietősen haladt tovább, mit sem közeledve. A jobb lábára erősen sántított.


Csak nem az én sánta rókám? Olyan ismerős a szürkés bundája! 


Szinte napra pontosan három éve találkoztunk, melyről annak idején önálló bejegyzést is tettem. Akkor közelebbről fotózhattam, így nézett ki:


Örülök, hogy él még a deresedő gereznájú öreg betyár. Sajnos, hamar eltűnt a szemem elől.
Már csak az őzek maradtak a színen és közben egy kicsit közelebb is jöttek. Néhány kép a sok közül:







Hosszú idő után sikerült állatokat fotóznom, örültem az élménynek. Kár, hogy a köd és a gyenge fény miatt a képek olyanok, amilyenek. Annál is inkább sajnálom ezt, mert pár óra múltán kitisztult az ég és csodás napfény öntötte el a tájat. Hogy megcsodáljuk a napsütötte őszi erdőt, délután kirándulást tettünk a Mátrába. Az ott készült fotók közül itt azokat mutatom, melyeken a színek mellett a ragyogó napsugarak is láthatók.




A mai hajnal ismét a réten talált. Mínusz 1 fok volt, a növényzetet dér borította. A napkelte viszont gyönyörűre sikeredett. 




Az őzeknek és a rókának nyomát se láttam, így készítettem néhány makrót, hogy az idei első zúzmarát megörökítsem.




Mire befejeztem a makrózást, ismét leereszkedett a köd és szürkeségbe merült a táj.


Azóta is pára és egyhangú színtelenség jellemző a mai időjárásra. Milyen jó, hogy kihasználtuk a tegnapi napsütést!

6 megjegyzés:

  1. A harmadik kép, ahol egyszerre látható az őz és a róka, az valami hatalmas pillanat! Nagy szerencse lehetett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó érzékkel választottad ki a legjobb képet kedves Flögi. Valóban szerencsés lövés.

      Törlés
  2. Ismét egy csodás album. Köszönöm, hogy láthatom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Éva, örülök, hogy láttad és ilyen kedvező véleményt írtál. Köszönöm.

      Törlés
  3. Nekem is a harmadik kép jön be a legjobban, és a zúzmarás fotók is nagyon tetszettek :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó az ízlésed István. :) Köszönöm a jó véleményt.

      Törlés