KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. szeptember 14., hétfő

Száradó mederben

Hónapok óta alacsony a vízállás a Dunában, a szokott jégmadarazó helyünk szárazra került és eltűntek a kék madarak. Vajon hol lehetnek? - találgattuk Tamással. Biztosan az élő Duna sekély partjaihoz költöztek és majd csak a vízzel együtt térnek vissza! Nem is nagyon volt mit fényképeznünk a szigeten, mígnem Tamás egyszer csak azzal a jó hírrel örvendeztetett meg, hogy legutóbbi portyázása során megtalálta őket. 


A keskeny holtág maradék vize már inkább csak egy pocsolyára hasonlított, de még maradt benne annyi apró hal, hogy a jegesek eltengődjenek rajta. A meder sáros, süppedő partján, nagy fák árnyékában kellett felüssük a sátrunkat, ahol napszaktól függetlenül kevés a fény, de a gyönyörű madárkák látása önmagában is nagy élményt ígért. Én csak hetente egy reggel próbálkozhattam, ráadásul minden alkalommal borús, szinte ködös időben. Persze, ennek is megvan a maga sajátos hangulata.


Két-három madár portyázott a víz mellett, néha egészen közel ültek egymáshoz.


Hosszasan üldögéltek előttünk, amíg rácsaphattak a kiszemelt zsákmányra, de már a közelségük is jól esett.


Körülöttünk csapkodtak a vízbe, de a rossz fényviszonyok miatt esélyünk sem volt arra, hogy akár egyetlen becsapást, egy helyben szitálást, vagy vízből szabadulást elkaphassunk. Már annak is örültünk, ha hallal a csőrükben ültek vissza elénk.


Megfigyelésük során azt is szemléltették, hogy mi lesz az elfogyasztott táplálék sorsa? A szálkákat gombóc formájában kiöklendezik...


... a folyékony melléktermék pedig hátul nagy sebességgel távozik. Ez lenne a hallé? :)


A zavarosban mások is halásztak: szürkegémet, nagykócsagot, sőt két fekete gólyát is láttunk, sajnos túl messziről. Egy zöld küllő fürödni jött a vízhez, egy örvös galamb inni (naná, hogy túl távol voltak), két fiatal hegyi billegető viszont a sáros parton keresgélt. De még egy róka is feltűnt egy pillanatra, de csak, hogy a szívünket keserítse.

Hegyi billegető
A jegesek sokat dolgoztak a megélhetésért, de azért pihentek is közben. Szerencsés esetben a közelünkben fújták ki magukat. 


Nagy akció jeleneteket nem rendeztek, a tollazatuk rendezgetése során azért sikerült néhány szép mozdulatot elkapnom.







Ez a nem várt szárnyrebbentés volt a több órányi fotózás leglátványosabb jelenete.


Köszönettel tartozom Tamásnak, amiért újra felfedezte a kis drágaságokat. Úgy látszik, kimondhatjuk, hogy  "jégmadár nem vész el, csak ... elköltözik". Ezzel együtt jó volna, ha visszatérne a víz a kiszáradó mederbe, vele a halak és a jégmadarak!

4 megjegyzés:

  1. Remek sorozat, csodálatos fotók!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy megnézted és értékelted a fotóimat. Köszönöm.

      Törlés
  2. Az a billegető nem mellesleg 1 fiatal hegyi billegető (kicsit ritkább faj). Amúgy gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a gratulációt és a helyreigazítást is. Máris helyesbítem.

      Törlés