KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. szeptember 17., csütörtök

Szitakötők szerelme

Egyik délelőtt az erdei itatómnál üldögéltem, ott, ahol a madár se jár. Pedig tikkasztó strandidő volt, hét ágra sütött a nap, mintha nem is szeptembert írnánk. Már-már elbóbiskoltam a növekvő melegben, amikor az izgága darazsak zümmögését hallgatva egy ágon pihenő szitakötőt pillantottam meg. Szárnyán szépen csillogott a napfény.


De röpködtek is a fajtársai, a gyakori szitakötők. A piros színűek a hímek.


Sőt, egy furcsa páros is megjelent, a hím nyakánál fogva tartotta a nőstényt.


Eszeveszetten fickándoztak, mint amikor a rodeó-lovas próbálja megülni a vadlovat. Szemmel követni sem volt egyszerű a röptüket. Aztán lecsendesedve, talán összeszokva békés tandem repüléssel szálldostak a víz fölött.


A magányos hímek féltékenyen rájuk rontottak, ekkor átmenetileg eltűnt a pár, de aztán visszatértek. Emelkedtek, aztán hirtelen süllyedtek, majd ismét felfelé törtek, miközben a nőstény teste ostorként csapódott a víz felszínéhez. Ezt ismételték nagy kitartással.


Különösebb rovartani jártasság híján is felismertem, hogy a csapkodó mozgás célja a peték vízbe juttatása.


Egy pár a vaddohány sárguló levelén pihente ki a fáradalmakat.


Később egy igazán intim pillanatot is láthattam. Úgy látszik, ebben a furcsa pózban történik a megtermékenyítés szitakötőéknél.


Miután ennyi mindent megtudtam, már csak az hiányzott, hogy a végső mozzanatot elkapjam. Ez sajnos sok-sok kísérletből sem igazán sikerült. Azért mutatok néhány "művészien életlen" próbálkozást.




Nem hittem volna, hogy egy unalmasnak indult délelőttön madarak nélkül is jól elszórakozom a szitakötőkkel. 


Még a végén igaza lesz öregkori hobbymat nem sokra becsülő barátomnak, hogy tőlem még a hangyák nemi életének fürkészése és fotózása sem elképzelhetetlen.:) Hát, a szitakötőkig már eljutottam... :)

2 megjegyzés:

  1. Gratulálok! Nagyon szép írás, remek fotókkal illusztrálva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a gratulációt és megtisztelő véleményét.

      Törlés