KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. július 13., hétfő

Újra a holtágnál

Mostanában a szigeten egyetlen értelmes fotós program adódik: a jégmadarazás. Nem csoda, hogy legutóbb is a holtághoz látogattunk Tamással, noha az már csaknem kiszáradt. Talán éppen emiatt csupán egyetlen kék madár került elénk, az sem nagyon törte magát, hogy mutasson valamit, többnyire csak békésen üldögélt.


Üldögélő jégmadárral meg már "tele van a padlás". Jobb híján próbáltam néhány röpképet készíteni, amikor végre zsákmány után vetette magát.




Sokszor tért vissza üres csőrrel, ... 



... vagy olyan pici hallal, hogy nagyító kellett volna hozzá.


Eszembe ötlött, hogy egyszer egy nagyobb hallal sikerült lefotózom. Nem hittem, hogy le fogja tudni nyelni, de megtette. Utánakerestem az archívumomban és magam is meglepődtem, hogy ez milyen régen történt: 2008 augusztusában, még a blog elindítása előtt! Mozgalmasabb "jeges" képeket azóta sem sikerült készítenem. Megmutatom közülük a legjobbakat.











A múltba révedés után vissza a legutóbbi fotózás történéseihez.
A mederben a víz már alig csordogált és olyan sekély volt, hogy egy arra tévedt nagykócsag nyugodtan sétálgathatott benne. Eleinte nagyon távol mutatkozott.


Később egy lármás kiránduló család és előttünk vízbe rontó neveletlen kutyájuk miatt sátrat kellett bontanunk. Addigra a madár takarásba került és nem láthatott minket, úgyhogy meglepetésünkre a hangoskodók dacára nem repült el. Felszerelésünket magára hagyva, csupán a fényképezőgépeinkkel felfegyverkezve a part menti öreg fűzfák és növényzet fedezékében utána lopóztunk.


Egy ideig szerencsésen, észrevétlenül kísérhettük és pár percig fotózhattuk a gyanútlan gémet.




Sokáig persze nem játszhattuk ki a madár éberségét, természetesen elrepült, de mire a sátorhelyre visszaértünk, már ismét megjelent. Állhatatosságán felbuzdulva másnap hajnalban a mederben sátrazva vártuk a kócsagot, de vadkacsákon, egy apró billegető cankón és egy, a távoli bozótosban későn felismert és ezért elszalasztott rókán kívül csak a hangoskodó békákat fényképezhettük.


Mindezt tetézi, hogy aznap egyetlen jégmadár sem mutatkozott arrafelé. És, ha már jégmadár sem lesz, akkor végképp nem tudunk mit fényképezni a szigeten!

8 megjegyzés:

  1. Bizonyára a virágokat könnyebb fényképezni, de elégedett lehet a legújabb felvételekkel is. Parádésak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A virág nem szalad, vagy repül el, az állatok igen. Éppen ezért tartom kihívásnak az utóbbiak fényképezését. Köszönöm az elismerést.

      Törlés
  2. Jajj, ezek a jégmadaras képek gyönyörűek!

    VálaszTörlés
  3. "Csak egy fotósprogram..." no de milyen! Ismét gyönyörű fotók az egyik kedvenc madaramról. A zuhanós, akciófotók most a favoritok nálam. Jól kiemeli a mozdulatok szépségét a homogén háttér. Gratulálok!

    VálaszTörlés