KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. július 9., csütörtök

Forró napok

Túl vagyunk a viharon, végre felfrissült a levegő, de az elmúlt napok perzselő forróságát nehezen viseltük. Nemcsak mi emberek, hanem az állatok is. A hosszan tartó és egyre fokozódó kánikulának annyi "haszna" volt számomra, hogy a  madarak gyakrabban látogatták az eddig mellőzött itatót. Mindössze pár órát kellett kibírnom a leskunyhóban és testközelben találkozhattam velük. Persze délután mentem, amikor már árnyékba kerül a házikóm, " mert hülye azért nem vagyok!"
A vízre áhítozó, tikkadt madarak szomjúságuk ellenére nagy óvatossággal közelítettek. Egy jellemző kép: a feketerigó tátott csőre jelzi, hogy szenved a hőségtől.


A kunyhómban üldögélve "félelmetes" vendégem akadt: egy kígyó csusszant be a nádszövet résén át, majd megfordult és ugyanott távozott. Víz után kutató erdei sikló lehetett. Furcsállottam a gondolatot, de hát a kígyóknak is inni kell. Fél óra múlva újra láttam a kígyót, helyesebben csak egy darabját - immár az itató szélén...


... majd kisvártatva tanúja voltam, amint leereszkedik a vízhez és a szomját oltja!


A különös vendég észrevétlenül távozott, de jöttek a szárnyas barátaim, többnyire a feketerigók.





Azután persze más szomjazók is érkeztek.

Erdei pinty
Zöldike
Vadgerle
Vörösbegy
A félénk vörösbegy utolsóként érkezett, utána már csak a sötétség jött, én meg mentem. De hol maradtak a karvalyok? Ők nem szomjasak? Eldöntöttem, hogy másnap is beülök az izzasztóba, mert jönniük kell...
És valóban, a következő délután alig foglaltam el a helyem a lesben, már be is szállt a karvaly tojó.




Ami ezután következett, az már jól ismert számomra: vízbe ugrás, néhány korty víz, lábáztatós körbekémlelés a lehetséges prédát kutatva, majd alábukás és tisztálkodás, végül szárítkozás (igaz, ez most a közeli fenyőfán történt). Fél órán át élvezhettem karvaly asszonyság társaságát.









Már megérte kijönnöm! Ezután egy félénk fácán kakas jelent meg a színen, ő is szomjas lehetett.


Sokáig téblábolt, óvatoskodott...


... többször elment, majd visszatért, végül csak nem mert felugrani a vízhez. Nem úgy, mint korábban a tyúkja, aki szomját oltván egyszerűen keresztülgázolt a kis pocsolyán.


Kisvártatva újabb fürdővendég érkezett, ezúttal a hím karvaly. Otthonosan ugrott a vízbe és frissítette fel magát. (Lehet, hogy miatta riadt el a fácán?)






Nem időzött sokáig, ő is a fenyőfán szárítkozott. Amíg ott volt, érthető módon nem jöttek a madarak. Már erősen szürkült, de a vörösbegy látogatását még megvártam.


Egy délután két karvaly nem csekélység, már csak a héja hiányzott a díszes társaságból! Szerdán már nem ültem ki, jó is, mert hat óra tájban megjött a beharangozott vihar. Most, amikor a kellemesen visszahűlt szobában írom ezt a bejegyzést, még nem tudom, hogy áll-e még a kunyhóm, nem döntötte-e össze a szél, vagy nem dőlt-e rá egy korhadt fa? Kár lenne érte, hiszen oly sok, e legutóbbiakhoz hasonló szép élményt köszönhetek neki és a kis erdei itatómnak.
Na megyek és megnézem!
........
Utóirat:
  1. Azok megnyugtatására, akik álmatlanul forgolódtak az aggodalomtól, közlöm, hogy a lesem szerencsésen túlélte a vihart. :)
  2. A kígyót egy kedves hozzászóló, majd mások is rézsiklóként azonosították.


12 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valami meggondolatlanul csúnyát írtál, hogy kitörölted? :)

      Törlés
  2. Na, végre eljött az itatód ideje, a karvalypár az csúcs. Remélem ezzel nem járt le a kánikulák ideje idénre.
    A kígyótól én biztos frászt kaptam volna, hisz mikor nagy ritkán lessátorban ücsörgök attól félek a legjobban, hogy egy kígyó vagy darázs valahogy bejut a rejtekembe. Na persze attól is tartok, hogy olyankor madár helyett medve jön.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök a karvalyoknak, megérte tavasz óta hordanom a vizet... Nekem inkább száz kígyó és darázs jöjjön a sátramba, mint egy medve! :)

      Törlés
  3. Nagyon jók a karvalyok! Gratulálok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden évben megmutatják magukat, remélem még a fiatalokat is behozzák majd. Kösz a gratulációt.

      Törlés
  4. Ebben a kánikulában azt hiszem mi is úgy jártunk mint a rigó az első fotón. Jól jött ez a lehűlés. A szomját oltó sikló remek pillanat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végre minden és mindenki fellélegzett! Az a sikló jöhetne máskor is és mutathatna többet...

      Törlés
  5. Gratulálok a fotóanyaghoz. A háttérben elfektetett leveles ág szerintem elég rosszul néz ki, természetellenes, de hát ízlés kérdése... A kígyó egyértelműen rézsikló (az erdei sikló teljesen másképp néz ki, de mindkettő ártalmatlan). További sikereket! U.P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a gratulációt, a véleményt, az információt és a figyelmét kedves U.P.

      Törlés
  6. Fantasztikus "felhozatal", remek képek! Gratulálok!

    VálaszTörlés