KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. január 23., csütörtök

Ki a zöldbe!

Talán nem is ártott, hogy az enyhe tél miatt unalmassá vált a fotózás a régi lesemből. Mindig ugyanazok a madarak, mindig a megszokott sápadt sárga háttér. Nyilvánvalóvá vált, hogy környezetváltozásra van szükségem. Amikor a feleségem kérésére egerészésbe kezdtem és gyűltek a kis szürkék, arra gondoltam, hogy megpróbálkozom csaliállatként hasznosítani őket. Nyilvánvalóan ragadozó madarak lehetnek a fotóalanyok. Egy alkalommal őzek után jártam. Sok babér ott sem termett, csak távoli képek sikerültek.Viszont hazafelé két vadászó vércsét is láttam a zöldellő vetés fölött. Nosza, a gabonatábla mellé építettem egy lest, tettem ki beszállót és elkezdtem az egerek táboroztatását. Néhány nap után beültem a kunyhóba. Pár óra múltával be is szállt a madár, de nem vércse volt, csak egy érdeklődő egerészölyv. 


Épp csak egy pillantást vetett az egereimre és már el is repült. Talán nem tetszett neki a tálalás...


Több alkalommal sok órát töltöttem eredmény nélkül a lesben, de madár nem járt a közelemben. Pedig jövet-menet az út menti fákon ölyvet, szarkát, varjút, és vércsét is láttam. 
Ma délután ismét szerencsét próbáltam. Útközben egy elütött mezei nyulat találtam, felvettem és a leshez vittem. Bíztam benne, hogy ez majd jobban becsalja az ölyveket, mint a csirkefarhát, amely napok óta érintetlen. Hamarosan érkezett is egy egerész, óvatosan közelített a nyúlhoz, aztán vagy egy órán keresztül lakmározott.






A nyúlvacsora után a les mögötti fára telepedett. Reméltem, hogy még megkívánja az egér desszertet.
Úgy is lett:



Karmaira sárkoloncok ragadtak, de azért villámgyorsan rámarkolt az egérre...


... és egy pillanat múlva már nyakon is csípte.


Néhány erőteljes nyeldeklés után már csak a farkinca vége kandikált ki a csőréből.


Már csak egy búcsú potréra maradt időm, aztán a madarat követve én is elhagytam a helyszínt.


Végre volt egy jó lesezésem! Idén először. Hazafelé úton még láttam a vércsét, jó messzire a lesemtől. Remélem, egyszer majd közel jön ő is...

8 megjegyzés:

  1. Nagyon szép a naplód ,Endre : Gratulálok.

    VálaszTörlés
  2. Éljen , éljen, éljen!!! Megérte egérkonzervbe fektetni ;D
    Jó kis sorozat! Gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Tamás! Örülök, hogy emlékszel a konzervemre. :)

      Törlés
  3. jól ráéreztél a környezetváltozásra..nagyon szép képek lettek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kár, hogy nem sokáig élvezhettem, mert átment fehérbe...Örülök, hogy tetszenek!

      Törlés
  4. Nekem is nagyon tetszenek az ölyv-fotók!

    VálaszTörlés