KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. június 30., vasárnap

Bikák a szélben

Régen láttam szarvasokat, kíváncsi voltam, hogyan néznek ki ilyentájt az új, barkás agancsok ? Felhívtam Károlyt, fővadász barátomat, hogy megkérdezzem, hova mehetnék bikákat fotózni? A korábbról ismert vadföldet javasolta, amelyet nemrég kaszáltak, de a sok esőnek köszönhetően újra kizöldült, így a szarvasok szívesen látogatják.
Erős  nyugati szél fújt aznap a dombok között, amely megnehezítette kitervelt leshelyem észrevétlen megközelítését, de később mégis ez volt a segítségemre. 
Öt órára értem fel az erdők közötti tisztáshoz. Egy korán érkező fiatal bikát mindjárt el is riasztottam, a feléje fújó szél árult el. Gyorsan elhúzódtam a rét távolabbi, szél alatti végébe és ott, a fák árnyékában székre ülve várakoztam. Másfél órán át semmi nem történt, csak a szokatlanul hideg szél fújt kitartóan. Hiába húztam össze magamon a zubbonyt, már szinte vacogtam, mire a szemközti fák közül végre kilépett néhány fiatal bika. A dombhajlat eleinte takarta őket előlem, aztán végre egész alakjukat megláthattam.


A kaszáló túloldalán úgy kétszáz méterre lehettek és legelészve, lassan közeledtek.


A szél felőlük fújt, így az erdőszéli fák árnyékában és a szél oltalmában megindultam feléjük, miközben ők már a rét közepéig jöttek. 


400 milliméteres fókusztávolsággal már elég jól mutattak. Sajnos innentől már teljes árnyékba kerültek.


A négy fiatal bika sokáig egyedül volt a kaszálón, aztán egy borjú is megjelent a távolban, mire a "felnőttek" felkapták a fejüket, hosszasan bámulták a jövevényt, aki lassan közeledett feléjük és később hozzájuk is csapódott.


A két legidősebb állat mindig egymás közelében maradt, de a fiatalabbak tisztes távolságot tartottak tőlük.


A jó barátok egy helyről csemegéztek, szinte egymás szájából vették ki a falatot.


Egyszer csak váratlanul szorosan egymás mellé heveredtek.


A rangsorban utánuk következő harmadik távolabb feküdt le.


Fekvő bikákat még nem volt alkalmam fényképezni, megörültem a ritka lehetőségnek. A fák fedezékében tovább araszolva olyan nézőpontot kerestem, ahonnan egy csoportban látszanak.


Az állatok békésen pihentek, talán szundítottak is, csak a szájuk mozgott, amint a kérődzéssel újraélvezték a az előzőleg elfogyasztott zsenge füvet.


Addigra már kezdett sötétedni, sok képet készítettem és egyébként sem tudtam semmi újat kihozni ebből a helyzetből. Megindultam hát, vissza a "székhelyemhez" az ott hagyott holmikért. A fák közül még visszapillantottam. A bikák továbbra is békésen pihentek a réten, a szél miatt semmit sem észleltek a mozgásomból.


Csak akkor indultak meg szép komótosan, libasorban az innenső erdő felé, amikor felmálházva ismét a közelükbe értem az erdei úton. Ekkor már nem lehettem olyan óvatos, mint előzőleg, mert megneszelték a jöttömet, de nem rohantak el fejvesztve, még láttam az utolsó állat farát, amikor a váltóhelyükhöz értem. 
Elégedett voltam a délutánnal. A kedvező széljárásnak köszönhetően ez a cserkeléssel kombinált lesezés igen eredményes volt. Károly jóvoltából ismét szép szarvasos élményeket szereztem.



10 megjegyzés:

  1. Tényleg eredményes volt ez a fotózásod. Nekem a hetedik kép tetszik a legjobban, ahol a két állat egymás mellett legel.
    Mi az a "váltóhely"? A google sajnos nem vadállatokkal kapcsolatos találatokat dobott ki...:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, abban a képben van egy kis plusz. A szarvasok egy nyiladékon (úton, tisztáson) keresztül az egyik sűrűből a másikba váltanak át általában egy megszokott csapáson.

      Törlés
  2. Gyönyörű állatok!Nekem igazán a sötét háttér előtt tetszenek,kár,hogy akkor még messze voltak!
    Sajnos felénk nem teremnek szarvasok!:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is jobban örültem volna sötét hátterű közeli képnek, de sajnos a helyi adottságok miatt ez nem lehetséges. Talán egyszer egy másik helyen összejön...
      Felénk meg vizimadaras hely nincs.

      Törlés
  3. Remek kalandod volt ismét. Mindig irigykedve nézem a fotóidat. Nagyon ritkán fut össze a magamfajta ilyen szép bika csapattal. A fekvő képekkel tényleg szerencsés vagy, ritkán látni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Szerencse mindig kell, de az is fontos, hogy tudjuk, merről fúj a szél. És ez nem csak az erdőre érvényes. :)

      Törlés
  4. Remek kis kaland. Ideje lenne kimenni nekünk is hátha jobban sikerül mint a múltkori :)

    VálaszTörlés
  5. De jó sorozat! Nagyon közel tudtál kerülni a szarvasokhoz. A legtöbb ember csak felzavarja őket, tényleg tudni kell megközelíteni őket, hát még ilyen jó fotókat készíteni róluk. Pár éve volt a fotókörünkbe Gyöngyösön Szekeres János ő mesélt nagyon szép élményeket a vadfotózásról.

    VálaszTörlés
  6. Örülök, hogy tetszett. A vadfotózás nekem igazi vadász élményekkel szolgál és ez adja meg ennek a műfajnak az izgalmát.
    Egyetlen élőlényt sem tudnék lelőni, de becserkészni őket, túljárni az eszükön, kijátszani érzékszerveiket - az az igazi kihívás.

    VálaszTörlés