KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. május 12., vasárnap

Hétvégi egyveleg

Mintha a sors megerősítené akarná azt a nem túl eredeti megállapításomat, miszerint a természetben minden váratlan esemény megtörténhet, tegnap reggeli fotósétámon két dám tehenet vezérelt elém a horányi rév műútján. Pedig erre elég nagy a forgalom, mire meglepetésemből felocsúdva kettőt kattintottam már jött is egy kisbusz és az eltévedt dámokat visszaugrasztotta az erdőbe. De ezúttal legalább volt nálam fényképezőgép,   ( ha csupán a kicsi is), merthogy makrózni készültem.


A makrózásból ezúttal nem sok örömem adódott, egy képpel azért jelzem az ügyködésemet.


Ma reggel Tamással gyurgyalag felderítést végeztünk. A szokott helyeken vannak is már madarak, de a helyfoglalás érdekes módon még nem kezdődött el, inkább csak bandában vadászgatnak a virágzó akácosokat látogató méhecskékre. 
Egy zöld küllő éppen egy ilyen akácosban tűnt fel előttünk.



Visszaúton sárgarigók  hívták fel magukra a figyelmünket, éppen valami háborúsdi zajlott közöttük jó messzire, a nagy nyárfák tetején. A reflexből leadott sorozatból az alábbi rossz kép azért valamit visszaad az akcióból. Jó minőséghez szokott madárfotósok ne vessenek rám követ emiatt, a naplómban dokumentálásként még elmegy...


A bevált gyurgyis helyünket sajnos keresztül-kasul elkerítették a "földbirtokosok", nagy kerülővel és legvégül gyalogosan jutottunk korábbi kedves fotózásaink színhelyére, ahol szintén csak röpködő madarakat láttunk, azokat is csalódáskeltően kis számban. Az árvalányhaj viszont szépen virít már a környező dombokon.


És, hogy ez a bejegyzés se maradjon kis rókák nélkül, itt teszem közzé pénteki, Turán készült felvételeim javát.( Hogy a címre visszautaljak: a péntek kis jóindulattal már hétvégének tekinthető.)  A képeken látszik, hogy a fényviszonyok távol állnak az ideálistól. A kotorék csöppnyi előterét a nap csak dél tájban világítja meg, akkor viszont a rókakölykök a vackukban sziesztáznak.










6 megjegyzés:

  1. Micsoda változatosság! A zöld küllőért irigykedem :) a kis rókák pedig változatlanul nagyon édesek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így alakult...A küllő nem túl gyakori, talán a nagyobb parkokban találhatnád meg. A kis rókák a mostani kedvenceim.

      Törlés
  2. A zöld küllős kép(3) csodálatos lett.:-) Eseménydús hétvégéd volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, nekem is tetszik az a kép. Valóban, ezzel a hétvégével elégedett vagyok.

      Törlés
  3. Nem csodálom, hogy elégedett vagy, nagyon tetszettek ezek a hétvégi fotók!

    VálaszTörlés