Új tavasz

Talán nem könnyelműség kijelentenem, hogy immár vége a télnek. Legfőbb ideje, túl hosszú volt. Bár még hűvös az idő, de gyönyörűen süt a nap, enyhe szellő lengedez, áradnak a patakok és az árokpartokon zsendülni kezdett a fű. A madarak is érzik a tavasz közeledtét, a harkályok dobolnak, a cinkék kergetőznek, zsíroznak a zöldikék, turbékolnak a galambok és a fészekrakás gondolata ébredezik a kis szárnyasokban.

A minap még láttam néhány fenyőrigót a határban, de lassan elvonulnak a téli vendégek és érkeznek helyettük a hazatérők.

Én is érzem az újrakezdés izgalmát, örömét, az új lehetőséget. Először is szeretett búbosbankáim fészkelését szeretném megkönnyíteni három darab odú kihelyezésével. Ha már a kertünk nem biztonságos számukra, akkor próbáljanak szerencsét az erdőben. Remélem, a három lakás egyike legalább megtetszik nekik és akkor majd újra kedvemre fényképezhetem őket.

Az itató környékét is megújítottam, a moha üdeségével talán sikerül kicsit feldobnom az egyhangú színvilágot., addig, amíg minden kizöldül. Persze a képekhez madarak is kellenének, de most még nincs keletje a mifelénk a víznek, egyetlen széncinege ivott csak belőle a jelenlétemben, fürdővendég pedig sajnos egy sem akadt. Igaz, mindenfelé vízzel telt árkokat, kiöntéseket találhatnak.

Amúgy minden a megszokott mederben folyik a lesemnél. Túlságosan is. Az etetőt a verebek és a cinkék ürítgetik csupán, már egy betévedt meggyvágót, vagy fakopáncsot is nagy becsben tartok.

A helyileg illetékes egerészölyv állandó vevő a csirkehúsra, ahányszor kiteszem a csalit, mindig leszáll és megtömi a begyét. Hosszan, sietség nélkül eszeget előttem, biztonságban érzi magát. Civakodásra hiába várok, ha néha egy másik ölyv is megjelenik, udvariasan kivárja, amíg helyet kap a koncnál, ha marad.

Az élelmes szajkók továbbra is bandában járnak és minden ehetőből kiveszik a részüket, legyen az kukorica, napraforgó, vagy csirkehús.

A verebek által kivert magot a be-betérő fácánok hasznosítják. Szórok is nekik néha valamit, hogy a dürgés idejére odaszoktassam őket. 

Az egyetlen újdonság a hosszú tél után, hogy az első, visszatért örvös galamb már megmutatta magát a lesemnél.

Új tavasz, új remények. Jó lenne valami eddigitől eltérő, izgalmas tervet találni, megvalósítani, mert a meglévő lehetőségeimet már kihasználtam, ahogyan tudtam, sőt az igazat megvallva meg is untam. Új helyeken új madarakat, állatokat kéne fotózni, vagy legalább másképpen, jobban, szebben, eredményesebben! Az újra éledő természettel együtt nekem, magamnak is meg kellene újulnom. Szívből remélem, hogy még nem vagyok ehhez túl öreg! (?) ...