KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. november 2., péntek

Kezdődik...

A hideg meghozta a madarak étvágyát és örvendetes forgalmat teremtett az etetőmnél. A széncinegék szünet nélkül ostromolták a napraforgó tárolót.


Csak néha érkezett egy kékcinege a szenesek tömegében és csak pillanatokig állt modellt.


A szemtelen szajkók a magok mellett az ölyveknek szánt húst is megdézsmálták.


A piros sapkás fakopáncs is újra rákapott a napraforgóra és gyakran ült be az etetőbe.


A karvaly először a hangjával vétette észre magát. Először a les tetején sipítozott, majd egy szajkó elkergetése után meg is mutatta magát, sajnos éppen az árnyékban.


Szerintem egy tapasztalatlan fiatal példány lehetett, mert nem nagyon rejtőzködött: többször is megjelent és még az etetőbe is beült nagy buzgalmában.


Az egerészölyv sem sokat váratott magára, látható félelem nélkül ült az étkezőhelyre.



Hirtelen egy másik ölyv csapott le, az első harc nélkül adta át a helyét az erősebbnek. Az akció olyan  gyorsan történt, hogy lemaradtam róla, helyesebben, csak életlen képek sikerültek, ami egyre megy. A második ragadozó aztán kiszabadította a koncot a rögzítésből és elrepült vele.


A fakopáncs időnként újra megjelent és nyakig ült az etetőbe.



A szajkók telhetetlenül tömködték a kukoricát a torkukba és messzire hurcolták. Hogy megették-e frissiben mindet, vagy szokásukhoz híven eldugdosták, azt nem tudhatom. Mindenesetre így nagyon gyorsan fogy a drága eleség! :)



A karvaly harmadszor is visszatért és olyan közel ült be, hogy 100 mm-en sem fért a képbe a farka vége. :) Mire meg átálltam volna az álló formátumra, akkorra továbbszállt.


Végezetül még egy fácánkakas is belátogatott a lesem elé, felkapkodta a kiszóródott napraforgót a földről, majd angolosan távozott.


Nem panaszkodhatom tehát az etetőmre, már a kezdet is várakozáson felül sikerült, hiszen szinte minden jelentősebb tavalyi vendégem tiszteletét tette. Remélem, a hosszú tél folyamán még sokszor fogok velük találkozni. Bár kár tagadnom, hogy néhány eddig nem látott, új kosztossal is szívesen megismerkednék...

16 megjegyzés:

  1. nagyon szép képek :)
    a karvalyos és az ölyves a kedvenceim :)

    VálaszTörlés
  2. Ez így kényelmes lehet,hogy az ölyvek is házhoz jönnek!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Rosszul gondolod, sajnos nekem kell kijárnom hozzájuk a prérire.

      Törlés
  3. Remek sorozat, nem is részletezem csak irigykedek :)
    (Persze csak jó értelemben!)

    VálaszTörlés
  4. Szép őszi madárfotósorozat. A fakopáncs, a karvaly és az egerészölyv tetszik a legjobban. Idejében elkezdted az etetést, de úgy látszik szeretik a madarak a törődést. Én is megvettem már egy adag napraforgó magot, de még nem volt alkalmam kivinni a téli lesemhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. A cinkék hamar odaszoktak, a többiek látogatása meglepett. Most már elkezdheted az etetést, amit aztán tavaszig folytatnod kell.

      Törlés
  5. Nagyon szépek a fotóid. Örömmel nézegetem őket. A cinegés fotók nagyon aranyosak. :)

    VálaszTörlés
  6. Gratulálok a bőséges, szép madárfotó terméshez!

    VálaszTörlés
  7. Nagyon tetszik a novemberi kezdőkép!
    Elküldenéd nekem?

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés