KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. július 16., hétfő

Egy szerencsés nap

A vasárnap kivételesen Turán virradt rám. Egy hete nem ültem kinn az itatónál, izgatott, hogy milyen lehet a madárforgalom? A víz pótlása amúgy is esedékes volt, tíz óra tájban vettem hát a két kannát, teletöltöttem, bepakoltam a fotós felszerelést is és az asszonynak délig búcsút mondtam.Bizony kellett már az utántöltés és a környezetet is rendbe kellett szednem kicsit, mert a fácánok szétkapirgálták. Az első óra eseménytelenül telt, csupán két vadgerle érkezett. Ittak, aztán huss. Az újabb szárnysuhogás is olyan volt, mint az övéké. A függönyön keresztülnézve alig találtam meg az új vendéget, mert a víz feletti száraz ág hegyén landolt. A szívem hevesebben vert, amikor tudatosult bennem, hogy a múltkori fiatal zöld küllő tisztelt meg újabb látogatásával.


Óvatosan kellett kövessem a mozgását az objektívvel, nehogy elriasszam.
                                                                  

A víz nem érdekelte, a földre szállt le, nyilván a hangyák miatt.


Enni nem láttam, csak ugrált az úton. Szerencsére néha megállt egy pillanatra.


Viselkedése mindvégig feszült figyelmet tükrözött. A legközelebb akkor került hozzám, amikor a kidőlt fatörzsre ugrott fel és egész testét megmutatta.


Az itató mögötti mélyedésből viszont csak a feje látszott ki. 


Még ott volt a küllő, amikor egy testes örvös galamb is beszállt a les előterébe. Féltem, nehogy a buta galamb elzavarja becses vendégemet. Nem tudom mi okból, de végül persze elrepült a piros sapkás zöld madár. Jobb híján az örvös is megérdemelt néhány kattintást.


Különösen, amikor néhány korty után kezdte borzolni a tollazatát. 


Talán már előre  megborzongatta a víz várható frissessége? Tény, hogy aztán bele is ült a hűvös fürdőbe.


Ugye, hogy így borzasan már nem is olyan megszokott a kinézete?


A régen várt zöld küllő és a borzolós galamb képeivel a memória kártyámon elégedetten indultam haza ebédelni. Nem bántam, hogy elmaradtak a kicsi madárkák, azok fotóival már Dunát lehet rekeszteni.

Délután nem találtam otthon a helyem, folyton csak az erdei itatómra gondoltam. Igaz, hogy ilyenkor már nem jók ott a fények, de a karvaly biztosan belátogat. Én meg ahelyett, hogy őt fotóznám, csak bámuljam a TV-t? Időm, mint a tenger - talán ez az egyetlen előnye a nyugdíjas kornak - én bizony újra kimegyek! Inkább a lesben üldögélek, mint a szobában!
Így aztán négy óra tájban újra elvackoltam magam a kunyhóban és vártam a jó szerencsét. Hamarosan még az a kevéske napfény is elfogyott, ami a hatalmas nyárfa lombján át tudta küzdeni magát, sőt termetes esőcseppek kezdtek dobolni a tetőn és az itató vizén nagy buborékokat vert a futó zápor. Éppen azokat próbáltam fotózni, amikor a kereső mellett kitekintve megpillantottam a karvalyt. Fél órája lehettem csak ott és máris megjelent! Micsoda megérzésem volt! A szép tojó most valahogy színesebbnek tűnt, mint máskor. Csak gyönyörködtem benne és kattogtattam. A szokott koreográfia szerint körbejárta a vizet, aztán beleereszkedett.












Azonban a szép ragadozó madár ezúttal nem a szomját csillapítani jött, hanem tisztálkodni. (A fürdőzés képeit majd a következő bejegyzésben mutatom, mert itt már túl sok lenne.)
Szerencsét hozott ez a turai vasárnap és ha a szombati jégmadarazást is ide veszem, akkor az egész hétvégémet szerencsésnek mondhatom.
Végezetül azzal a nem túl eredeti megállapítással zárom ezt a posztot, hogy az itató nagy "találmány". Sok felejthetetlen élményt, régóta vágyott madárfajt és rengeteg szép képet köszönhetek ennek a kis pocsolyának. Örülök, hogy más fotóstársak gyönyörű képei láttán rászántam magam az elkészítésére. Köszönöm nekik, hogy inspiráltak! Persze az itatóhoz a víz mellett szerencse is kell, de némi képzavarral élve: minden madárfotós a maga szerencséjének a kovácsa!

14 megjegyzés:

  1. Nem szeretek képeket rangsorolni,de a 3. nagyon tetszik!Klasszikus küllő fotó!A háttér nagyon szép,homogén lett a kezdetekhez képest!Szépek lettek,gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a véleményedet. Azon a képen a kedvező fényviszonyok miatt jó a háttér, amely más képeken jobban megvilágítva zavarosnak hat.De hát egy szerencsés napon még a világítás is szerencsés. :) Mindenesetre örülök ezeknek a hiánypótló küllős képeknek!

      Törlés
  2. Gratulálok, nagyon szép képek lettek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Orsi, örülök, hogy tetszenek.

      Törlés
  3. Szuper találkozás, szép fotók!
    Megérte visszamenni délután is!
    Üdv:B

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy főnyeremény ez az itató! Balics Gabinak köszönöm, hogy bátorított a megépítésére. Ha jól tudom, téged is ő inspirált ugyanerre, és a te képeid láttán is úgy látszik, hogy megérte!

      Törlés
  4. Nagyon szép madárka ez a zöld küllő. Remek fotók, a mély háttértónusok remekül kiemelik a kis madár alakját. Gratulálok a sikeredhez Endre!

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a gratulációt. Már régen fentem a fogam erre a zöld madárra, távoli fotóim voltak is már róla, de ezeknek a közelieknek nagyon örülök.

    VálaszTörlés
  6. Ezek is csodásak lettek !
    A jégmadarashoz meg külön gratulálok ,régi
    álmom egyszer közelről meglátni őket!!
    Üdvözlettel Tibor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Tibor. Jégmadár elvileg minden vizen előfordul, Apajon is kell lennie, ahová sokat jársz. Ne csak leeresztéskor nézz ki és szúrj le beszállót. Előbb-utóbb beül neked is.

      Törlés
  7. Röviden csak annyi , fantasztikus élmény lehetett a fotókat látva!!
    Gratulálok Endre!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, valóban fantasztikus volt.

      Törlés
  8. Ismét egy csodálatos sorozatot láttam ezekről a szép madarakról! Van okod félni, mert én lopom a képeket! (De mindig megjelölöm egy "E" betűvel, hogy tudjam, Tőled származik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Jenő! Az a jó, ha "lopod", mert akkor biztosan tetszik.

      Törlés