KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. május 24., csütörtök

Bankarablás !

A rókázás idején nem sokat foglalkoztam a bankáimmal. Azt azonban naponta ellenőriztem, amint a hím megérkezik az élelemmel és átadja a költéssel foglalkozó tojónak. Ki sem mentem az udvarra, távolról lestem a berepülést, vagy csak hallgattam a megszokott hangokat. Majd ráérek jobban odafigyelni, amikor vége lesz a róka szezonnak. Addigra már a fiókák is kikelnek, megkezdődik a nagy forgalommal járó etetés és bőven lesz alkalmam a fotózásra is.
Tegnap az elhagyott kotoréktól megjőve egyenesen a bankaleshez mentem. Az odú bejárata körüli deszkán gyanús sérüléseket észleltem. 


Talán a banka próbált tágítani a lukon, mint ahogyan a cinkék szokták megkopácsolni a röpnyílás környékét? De hát tavaly ez jó volt neki így, akkor miért éppen most barkácsol? Gyanús!
Hamarosan megjött a hím, de nicsak, nem hozott élelmet! Az ágra telepedve huppogott egy ideig, majd felugrott a bejárathoz, bekandikált, de a tojó nem jelentkezett. Ismét huppogott egy sort, azután bebújt az odúba. Egy szál tollal jött ki, amelyet a fa alatt elejtett és elrepült. Valami nincs rendben! - fészkelte be magát a gyanú az agyamba. Vártam még egy fél órát. A hím banka visszajött, de ismét üresjáratban. Huppogás, bekukucskálás és távozás. Itt nagy baj lehet! 
Délután két órán keresztül figyeltem az odút: semmi mozgás. Talán éppen a délutáni kirepülésen van a tojó, a hím pedig kísérgeti? De nem szokott ez ennyi ideig tartani. Rossz előérzetem egyre fokozódott. Majd holnap megbizonyosodom - gondoltam, de egyre inkább úgy éreztem, hogy valami jóvátehetetlen történt a banka családdal.
Ma reggel ismét figyelő állásba helyezkedtem. Egy órát várok, aztán felnyitom az odút. Csaknem letelt az idő, amikor berepült a hím, ismét kukac nélkül! Huppogás, bekandikálás, elrepülés. Ajaj, ő már régen tudja azt, amit én még  nem merek kimondani...
Létra a fához, mászás, csavarozás és lekerül a tető. AZ ODÚ ÜRES!


A fűrészporban összetört tojás héjak, pár toll foszlány. Szomorú látvány. A szívem elfacsarodik a gondolatra, hogy egy vérszomjas ragadozó rátör a fészken ülő tojóra és a talán már kikelt fiókákra és megöli, felfalja őket. Pedig így történhetett, mégpedig a keddről szerdára virradó éjszakán, hiszen kedden még minden rendben volt! Talán menyét, vagy még inkább nyest lehetett az ádáz fészekrabló. A párja által elejtett egyetlen szál toll maradt emlékbe a szegény kis bankáné után.


És persze sok szép fotó, köztük életem legjobb képei a boldog bankapárról. Úgy gondolok ezekre a  kedves madarakra, mint hozzám közel állókra, akiknek sok felejthetelen pillanatot köszönhetek.
De vajon ők is megköszönnék-e a nálunk töltött napjaikat?
Azt hittem, jót teszek bankáéknak azzal, hogy biztonságos(nak vélt) odút kínálok nekik és lám, mi lett a vége? ( Igaz, hogy egy természetes odú, egy farakás, vagy egy épület tetőszerkezete sem védte volna meg őket jobban a nyest kártételétől.) 
Most nem tudom, mitévő legyek? Várjam, hogy egy újabb bankapár beköltözzék még valaha a meglévő két odúm valamelyikébe és ezzel esetleg újra kiszolgáltassam őket az ideszokott ragadozónak, vagy távolítsam el a ládáimat és bízzak mindent a természetre?
Szomorú vagyok. Sajnálom a kifosztott banka családot, de megraboltnak érzem magam én is. Mostantól szegényebb leszek, mert valami szépség tűnt el az életemből. 
.....

Amikor még minden szépnek tűnt:
http://szaboendrefotonaploja.blogspot.com/2012/05/volt-szerencsem.html

14 megjegyzés:

  1. Nagyon szomorú poszt. Sajnálom a történteket, de bizakodjunk hátha megtalálja ezt a fészkelési lehetőséget egy másik pár.
    A házunk előtt van egy nagy akácfa amit két éve jól megritkítottak. Tavaly a fa közepén fészket rakott egy balkáni gerle pár, és költöttek is. Az emeletről pont egy magasságban volt a fészkük, örültem, hogy a függöny mögül alkalomadtán lefotózhatom és megfigyelhetem őket. Aztán az egyik nap éppen kiakartam kukkantani rájuk, de egy dolmányos varjú éppen kifosztotta a fészket. Széttörte az összes tojást. Mire kinyitottam az ablakot, már végzett is a pusztítással. A gerlék nem tudtak mit csinálni a nagy madárral. Pár napig elkeseredve keresték még a helyüket aztán elmentek. Idén egyszer-kétszer láttam őket, de nem tértek vissza :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szomorú a te sztorid is. De hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a természet törvényei szerint a nyestnek és a dolmányosnak is élnie kell és ahhoz bizony élelmet kell szereznie.

      Törlés
  2. Sajnálom!Neked rosszabb,mint nekem,akinek az odúi üresek maradtak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen. Nagy öröm volt, amikor beköltöztek, de most nagy bánatot érzek.

      Törlés
  3. Nem tudom milyen a fa, és másik fáról át lehet -e ugrani rá, de ha magas törzsű egyedülálló,, talán egy bádogköpeny körben megakadályozhatná hogy fel tudjon mászni kisragadozó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez jó ötlet, köszönöm. Ha valaha még beköltöznek, akkor mindenképpen megcsinálom.

      Törlés
  4. Gondolom, hogy mit érzel...
    Tavaly én is neveltem egy szarkafiókát és mikor megtanult repülni odalett egyik napról a másikra. Azt sejtem, hogy nyest áldozata lett mert van a környékünkön ilyen ragadozó, láttam éjjel járkálni. Akkor én is lelkiismeret furdalást éreztem, hogy kellet volna hagyni, hogy az ölyv vigye a fészkébe a fiókáinak a szarkafiókát(elejtette zsákmányolás után és én felvettem a fa alól), ez helyett én neveltem a nyestnek egy finom vacsorát... Akkor megfogadtam, hogy az ilyen akciókba többé nem avatkozok be. A természet oldja meg az ilyesmit.
    Persze az odú kihelyezése mindenképp jó dolog. A természetes helyre rakott fészket is éppúgy ki tudja egy ragadozó rabolni. Neked ebben semmi hibád nem volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szavaidat.Pontosan megértetted a lelkiállapotomat. A te példád egy kicsit direktebb, de találó.
      Szeretném, ha újra lakott lehetne az odúm, de valamiféle védelemről mindenképpen gondoskodni fogok.

      Törlés
  5. Igazán sajnálom!!
    A fotók amik róluk készültek
    szép emlék lesz neked! sajna az élet néha mondhatnánk kegyetlen! Pedig csak így működik!
    Majd jövőre sikerülni fog!! Én is aggódok az odújaink miatt ! Barátsággal Tibi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm vigasztaló szavaidat. Vannak lakott odúid?

      Törlés