KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. november 14., hétfő

Szállnak a darvak

Egy hétig Hajdúszoboszlón üdültem. Talán unalmas lett volna, ha a Hortobágy közelségét kihasználva nem tudtam volna meglesni nap mint nap a darvak esti behúzását. Helyismeretem hiányát Cs. Laci barátom jó tanácsai pótolták. Első alkalommal találkoztunk is egy általa javasolt megfigyelő toronynál és együtt vártuk az égi vándorok lármás csapatait.


Fél négy tájban jelentek meg az előörsök, azután kisebb szünetekkel a teljes sötétedésig vonultak a kukorica tarlókról az éjszakázó helyeik felé. Hangos krúgatásukat sokáig hallottuk a puszta felett.


Szerettem volna, ha a lemenő nap vörös korongja elé repülnek, de nem így történt. A kelő holdat viszont szépen megközelítették.


A fény egyre fogyott, de a nagy madarak kötelékei csak jöttek és jöttek.


Mindaddig fotóztam, ameddig csak a masinám bírta érzékenységgel.


Másodszor még ugyanott próbálkoztam, de a gyönyörű verőfényt ködös alkony követte és a lebukó nap szürke homályba veszett. Harmadnap egy közelebbi helyen vártam a madarakat, egy nagyfeszültségű távvezeték oszlopait akartam kép alkotó elemként felhasználni.


A nap már csaknem lement és jöttek a darvak is, de nagyon távol.


Másnap még egy esélyt adtam magamnak ugyanott, de a remélt kép csak nem jött össze.


Az ötödik délután már túlhajtottam a távvezetékeken és Nádudvaron keresztül még jobban megközelítettem a darvak megszokottnak vélt átrepülési útvonalát. Ezúttal túl korán érkezett az első csapat, amikor a nap még magasan járt és fehéren izzott, így hiába voltak megfelelő helyen a madarak...


A derengő fényű hold előtt átrepülő csapatot viszont már vörös fény világította meg.


Kezdtem sejteni, hogy nem is lesz olyan egyszerű elkészíteni a kívánt képet. Már csak egy esélyem maradt. Az utolsó délután ugyanerre az útra mentem és vártam a jó szerencsét. Hamarosan megjött az első csapat. Nem ott, ahol számítottam rá. Gyorsan visszaültem a kocsiba és túlhajtottam az átrepülés vonalán. Talán túl messzire is, mert a darvak tőlem elég távol húztak át, de végre a napkorong előtt!


Örülök, hogy végül is sikerült. Tudom, hogy akár ezren is ezeknél jobb képet készítettek már, de ezek az enyémek. És a hozzájuk kapcsolódó élmény még inkább!

8 megjegyzés:

  1. A kitartó munka gyümölcsei. Szépségesek, mint mindig. :)

    VálaszTörlés
  2. fajintosak!

    régi szép időkben én is jártam ám erre!

    VálaszTörlés
  3. M.Szilcsnek: köszi. Tudom, nem is olyan régen...

    VálaszTörlés
  4. Gondoltam, ha hazajöttök, hozol szép fotókat is. Nem tévedtem, a szálló darvak gyönyörűek, különösen a vörös napkorong előtt!
    Köszönjük a vicces üdvözletet is, nagyon jól nézel ki rajta!

    VálaszTörlés
  5. Szervusz Endre, úgy eltüntél, de most már tudom az okát. Remélem jól érezted magad!
    A képek nagyon szépek és a kitartásod ismét meghozta gyümölcsét :) Üdv

    VálaszTörlés
  6. Szevasz Miklós! Igen, kb. tíz napig internet nélkül voltam, de ki lehetett bírni.:) Majd igyekszem bepótolni a kimaradást. Köszönöm kedves szavaidat.

    VálaszTörlés