KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. november 16., szerda

Az egéretető

Tetten értem a dézsmálót! Gondoltam, hogy egér, de azt nem, hogy ilyen csinos kis jószág. (Azóta megtudtam, hogy pirókegér, vagy pirók erdei egér a becsületes neve. ) Az etetések alkalmával a lesben tárolt napraforgó zsákját kirágva, a szemeket kihordva, kibontogatva, a héjakat szétszórva találtam. A jelekből ítélve már régóta zajlott a fosztogatás. Nem mintha sajnálnám tőle, hiszen ő sem alábbvaló, mint a cinke vagy a veréb. Szilárd a lesben ülve már látta is és jelezte, hogy nagyon szelíd.
Tegnap azzal a szándékkal mentem ki, hogy lefényképezzem. A nagy gép az állványon a kinti élőlényekhez, a kicsi a kezem ügyében az egérkére készítve. Csakhamar meg is jelent. A nádszövet alatti járatából bújt elő. Félénken pislogott rám és várta, hogy milyen lesz a fogadtatás? A géppel lassan közelítettem felé, úgy fél méterre sikerült. Vakut kellett használnom, de a villanás teljesen hidegen hagyta, meg sem rezzent.


Néha azért elszaladt, visszabújt a lukjába, de hamar visszatért.


Kis idő múltán közelebb osont és a napraforgót kereste.

 
Egy szemet a két mellső lábacskájával ügyesen megragadott...


és jóízűen falatozni kezdett.


Nemsokára már ketten voltak, de tisztes távolságban egymástól. Érdekes, hogy az időközben megérkezett egerészölyv hangos vijjogása egy cseppet sem riasztotta meg őket.
Amikor viszont egy harmadik is bebújt a nád alatt, akkor összeugrottak. A szó szoros értelmében, méghozzá a térdem magasságáig! Bármilyen kedves állatkák, azt azért már nem szerettem volna, ha valamelyikük az ölemben landol. Aztán egy szemvillanás alatt eltűntek. Én is szedelőzködtem, mert nem volt több időm az egérkék számára. Most már tudom, hogy kik falatoznak a készletből. Fényképes bizonyítékom is van.
Mindenesetre örömömre szolgál, hogy a lesemnél a madáretető mellett egéretető is működik. Sőt, ha jobban belegondolok, már régóta magam is egéretető vagyok. :)

8 megjegyzés:

  1. Sikeres beetetés... az egerészölyvnek? :DD

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó kis story. Nem is tudom, de nekem annyira egyformák ezek a kis rágcsálók. Most ezt "megtanultam" - hála az írásodnak - de nem igérem, hogy fél múlva is felismerem ha velem szembe jönne :)

    VálaszTörlés
  3. Katának: hová gondolsz? Az én ölyvem csfh-t eszik. :) Nem mondom, ha egy egérke éppen a beszállóágon grasszálna és rászállna egy ölyv, csak lefotóznám! :)

    VálaszTörlés
  4. Miklósnak: pedig egyszerű. Az egér általában szürke (egérszürke), ez meg barna, fekete csíkkal a hátán. Egy biztos: Újpesten nem fogsz vele találkozni. Hacsak nem egy állatkereskedésben. :)

    VálaszTörlés
  5. Én egyszer peca közben szelidítettem pirók egeret!Elfogadta a csemegekukit,nagyon szelíd kis jószág!

    VálaszTörlés
  6. Most, hogy a megjegyzésedet olvasom, eszembe jutott egy régi, dunai vizitúrás élmény. Az egyik táborhelyünkön kézből etettek a lányaim egy kedves kis egeret, amely mindíg előjött kéregetni. Akkor ezen nagyon csodálkoztam. Valószínűleg az is pirókegér volt, amely fajára jellemzően ilyen szelíd. És még szép is... :)

    VálaszTörlés
  7. Szépek az egereid! Egyet elmentettem.

    VálaszTörlés
  8. Nekem is nagyon tetszik ez a kedves kis rágcsáló.

    VálaszTörlés