A városligeti tónál

A minap ellátogattam a Városligetbe, hogy megnézzem a szárnyasokat a tónál.
A már megszokottnak mondható városi galambok, tőkésrécék, szárcsák és sirályok mellett egy érdekesebb faj egyedeit is láthattam. Talán a közeli állatkertből repültek be ide a kormoránok, vagy más néven kárókatonák. Folyamatosan buktak a víz alá az ügyes halászmadarak, hogy aztán jó néhány méter megtétele után a sok kacsa között ismét felmerüljenek. Nem láttam, hogy fogtak volna valamit, igaz, hogy halak jelenlétére is csak néhány városi horgász buzgó zsinóráztatása utalt. Az is lehet, hogy zsákmányukat már a víz alatt bekebelezték. A kacsák csoportosan evezgettek és néha a víz alá dugták a fejüket. Csőrükön zöld moszat maradványokkal tűntek újra elő. A nyugalmas uszikálásnak rögtön vége lett, amikor megjelent a parton egy-egy kenyérdobáló ember. Akkor megindult a csetepaté a szárnyasok között a jó falatokért.
Csak a kormoránok nem vettek részt ebben a „kenyérharcban”. Ők az úszkálás végeztével szárnyaikat kiterítve békésen szárítkoztak a viharos szélben. Nyilván megszokták már a bámészkodó embereket, mert hagyták, hogy egyre közelebbről fényképezzem őket.

A kárókatonák létezéséről még gyerekként szereztem tudomást. Homoki-Nagy István felejthetetlen természetfilmjében, a Cimborákban volt egy jelenet az öreg pákásszal, aki ezzel a madárral halászott. A madár nyakán egy karikára rögzített kötél volt. A pákász ennél fogva húzta vissza a csónakba a madarat, ami a karika miatt képtelen volt lenyelni a megfogott halat. Azt az öreg ügyesen elvette tőle, majd újra és újra vízbe engedte a madarat. Nagy kincs lehetett egy ilyen élő halászszerszám, nem véletlen, hogy a filmben egy rossz ember el is akarta lopni azt az éj leple alatt, amiből aztán nagy bonyodalom származott.Már itt is írtam korábban, hogy gyerekkorom nyarait a Dunán éltem le, de bizton állíthatom, hogy soha nem láttam ott kormoránt. Bezzeg manapság már mindennapos látvány, mint ahogyan a kacsák és a hattyúk is. Én magam, sokakkal együtt ennek örülök, de a kormoránok tömeges elterjedése nagy gazdasági károkat okoz. Egy madár napi halszükséglete állítólag 3-3,5 kg. Jaj annak a halgazdaságnak, ahová egy csapat kormorán betelepszik. További kártétele, hogy ürüléke miatt kiszáradnak a fák. Nem csoda hát, hogy nem védett madár nálunk.