KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2010. március 3., szerda

Azúrban kerengők





A medvefarm ingyenkonyháján ölyvek, varjúfélék és szarkák is találnak táplálékot, a közeli erdőkben pedig fészkelő helyük is bőven akad. Nem csoda, ha népes madár kolónia alakult ki ott. Az első igazán szép tavaszi napsütésben már a hollók nász repülését is megfigyelhettem. Nagy hanggal károgva többnyire párban repülnek és szinte fogócskáznak a levegőben. Felhúznak a magasba, ott bravúros légi mutatványokat végeznek, aztán szárnyukat összekapva lecsapnak. Páros zuhanó repülésük suhanása olyan hangos, hogy ösztönösen behúzom a nyakam. A fenyőfák tetején landolnak, nyilván a fészek helyét keresik.
Az ölyvek nem ennyire szertelenek, lassú szárny csapásokkal indulnak, majd kellő magasságban szárnyukat kitárva, a felszálló légáramlatokat kihasználva emelkednek egyre magasabbra. Ők is párosan keringenek, vijjogó hangjuk messze hallatszik.
Egy érdekes légi harcnak is tanúja voltam: az egyik holló veszélyesen megközelített és hosszan üldözött, támadott egy ölyvet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése