Egy bölcs bika

A kedvem is olyan volt, mint az aznapi időjárás: borongós és bizonytalan, amikor S. Józsi vadfestő barátom szarvaslesre invitált. A szitáló eső hol rákezdett, hol abbamaradt, estére pedig csapadékot jelzett a felhő radar Gödöllő környékére. Fotózásra nem a legcsábítóbb kilátások. Menjek, vagy ne menjek? Jó eséllyel megázunk. De hátha bejön egy szép bika, hiszen a szarvasbőgés idejében járunk. 

Végül csak összekaptam magam, a vadászházhoz hajtottam és ott átültem Józsi terepjárójába, aztán irány a Hajdinás tető! A vízmosásos, meredek, rossz úton felkapaszkodtunk és a kocsit hátrahagyva felültünk a magaslesre. Kihalt és üres volt a szép nagy tisztás, sehol egy állat.

Már vagy egy órája várakoztunk, halkan beszélgetve, amikor balról meghallottuk az első bőgést. Nosza, Józsi vette a kürtjét és visszabőgött. Talán túl erőteljesen, mert a mélyhangú bika elhallgatott és többé meg sem szólalt.

Újabb várakozás után Józsi odasúgta: ott a bika! De hiába meresztgettem a szemem, sehol semmit nem láttam. A tisztás legtávolabbi részén szaladt át néhány tarvad és velük egy bika, de a sebtiben lőtt fotón ezek alig láthatóak voltak. Lehangoltan vártunk tovább, de még csak bőgést sem hallottunk.

Van itt a közelben egy vadkörte fa, a lepotyogott gyümölcsért kijöhetnének! - súgta Józsi. Ekkor már erősen sötétedett. És csakugyan, balról kilépett a sűrűből néhány állat. Azok lehettek, akiket láttunk átszaladni. Egy fiatal bika kísérte a csemegéző teheneit.

A kis csapat nyugodtan szedegette a hullott körtét, amíg a készlet tartott.

Ez néhány percet jelentett, aztán a tehenek visszaindultak a sűrűbe. Józsi észbekapott és rábőgött a bikára. Az megtorpant és a hang irányába nézett. Tétovázott, hogy mit tegyen? Vegye komolyan a láthatatlan vetélytárs kihívását és vegye fel vele a harcot? Fiatalsága ellenére nem heveskedett, vissza sem bőgött, hanem bölcs döntéssel megindult a tehenei után. Mert a lányok birtoklása a lényeg, bőgjön és harcoljon aki akar, ő nem!

Az elvonuló tehenek később még újra megmutatták magukat, de már sokkal távolabb és kevés fénynél.

A konfliktus kerülő bika a biztonság kedvéért a sűrűben maradt. A lányok talán szívesen megismerkedtek volna a Józsi által imitált jó torkú másik bikával.

Miután a tehenek eltűntek, mi is szedtük a sátorfánkat és visszazötykölődtünk a civilizációba. Köszönöm Józsi barátomnak az élményt!

Fájó búcsú

Azt mondják, hogy minden csoda három napig tart. Ezzel szemben az én róka-csodám csaknem két hónapig örvendeztetett. Ezalatt reggelenként menetrend szerű pontossággal megjelent a lesemnél, hogy elfogyassza az általam felkínált csirke darabokat, még akkor is, ha ezeket csak ügyességi próbák teljesítése árán kaparinthatta meg. Látogatásai 15-20 percig tartottak, azután elnyelte az erdő. Volt olyan nap, amikor nem jött, néhányszor már azt hittem, hogy végleg elmarad, de pár nap múlva ismét találkozhattam vele. Most azonban már egy hete nem mutatkozik és a legaggasztóbb, hogy a kitett csalétek is érintetlenül megmarad, tehát a megszokottól eltérő időben, például éjszaka sem vetődik arra. Csak remélni tudom, hogy él még valahol másutt, gazdag vadászmezőre talált és nem szorul az én csirke falatkáimra. 

A legutolsó fotóit azért még megmutatom.

Örülök, hogy portrét is készítettem róla. Szép kis állat (volt), megérdemli, hogy meg legyen örökítve értelmet sugárzó tekintete.

Egy közelebbi másikon még jobban látszik a szépsége.

Tudom, hogy sokan haragszanak a rókákra, a vadászok dúvadnak tekintik és írtják őket, ahol érik. Remélem, hogy az én rókám nem lett a puskás emberek áldozata!