Fájó búcsú

Azt mondják, hogy minden csoda három napig tart. Ezzel szemben az én róka-csodám csaknem két hónapig örvendeztetett. Ezalatt reggelenként menetrend szerű pontossággal megjelent a lesemnél, hogy elfogyassza az általam felkínált csirke darabokat, még akkor is, ha ezeket csak ügyességi próbák teljesítése árán kaparinthatta meg. Látogatásai 15-20 percig tartottak, azután elnyelte az erdő. Volt olyan nap, amikor nem jött, néhányszor már azt hittem, hogy végleg elmarad, de pár nap múlva ismét találkozhattam vele. Most azonban már egy hete nem mutatkozik és a legaggasztóbb, hogy a kitett csalétek is érintetlenül megmarad, tehát a megszokottól eltérő időben, például éjszaka sem vetődik arra. Csak remélni tudom, hogy él még valahol másutt, gazdag vadászmezőre talált és nem szorul az én csirke falatkáimra. 

A legutolsó fotóit azért még megmutatom.

Örülök, hogy portrét is készítettem róla. Szép kis állat (volt), megérdemli, hogy meg legyen örökítve értelmet sugárzó tekintete.

Egy közelebbi másikon még jobban látszik a szépsége.

Tudom, hogy sokan haragszanak a rókákra, a vadászok dúvadnak tekintik és írtják őket, ahol érik. Remélem, hogy az én rókám nem lett a puskás emberek áldozata!