Róka tornáztatás

     A leshezjáRÓKA története folytatódott, pedig már lemondtam róla, illetve róluk, mivel eleinte ketten voltak. Aztán néhány nap távolmaradás után mégis megjelent az erősebb, életrevalóbb. A másikat, a gyengébbet végleg elverhette, mert az már régen nem mutatkozott. 

Rengeteg jó képet készítettem a csirkehússal becsalogatott ravaszdiról, már szinte meg is untam. Valami különlegesre vágytam. Olyan helyzetet akartam teremteni, melyben a rókám megmutathatja ügyességét.

Kitaláltam hát és megépítettem számára egy torna pályát. Már évek óta hevert a lesem közelében egy letört hatalmas nyárfa ág, azt használtam gerendaként. A régebben használt rönkök, tuskók is szerepet kaptak a ferdén feltámasztott nyárfa rögzítésénél. Mindezeket az itatónál helyeztem el, mintegy 4 méterre a leskunyhómtól. 

A róka irányítását az apró csirke darabokra bíztam. A kis állat eleinte bizalmatlanul közeledett, de a finom falatok csábítása legyőzte gyanakvását, főleg, amikor már megkaparintotta a földön fekvőket.

A magasabbra tett húsok megszerzése már nagyobb gondot jelentett.

Érzékeny szaglása hamar nyomra vezette: a magasban kell keresni az ínycsiklandozó husikát.

Az utolsó falathoz tornáznia kellett. Meglepett macska ügyessége, mellyel felugrott és felkűzdötte magát a vastag ágra.

A legmagasabb falatot ugrással sem érte el, de ez nem szegte kedvét: szépen végigsétált érte a gerenda tetején.

Éppen ezt a jelenetet vártam, ezért a képért találtam ki és építettem meg az akadálypályát! Ez csúcs! - örvendeztem és már szedtem is volna a sátorfámat, de úgy látszik a kis csirkefogó még nem lakott jól: tovább szimatolt és a rejtekhelyem felé vette az irányt.

Elkerekedett a szemem a csodálkozástól, amikor közvetlen közelről hirtelen "farkasszemet" nézett velem a róka!

Körbejárta a kunyhót, aztán még  be is kúszott  a függöny alatt és közvetlen közelről megszagolgatott! Nem mozdultam, nehogy megriasszam. Visszahúzodott, de kívül folytatta a felderítést. Közben rájöttem: a nálam maradt, felhasználatlan csikehús illata késztette kutakodásra. Halkan megütögettem a falat, így riadalom nélkül, békésen elvonult.

A következő alkalomra némileg átépítettem a tornaszereket. Lett egy különálló oszlop, melynél felágaskodva el lehetett érni a csalit.

A ferde gerendát pedig egy távolabbi fenyőhöz támasztottam. Az éjszakai eső cseppjei még láthatók voltak a növényzeten és a vöröske bundája is nedves maradt. Nem sokáig kérette magát, szépen begyűjtötte a pipihús darabkákat.

Ezekkel a fotókkal tehát maradéktalanul kiaknáztam a leshez szokott róka adta kiváló lehetőséget. Nem tudom, meddig teszi majd még tiszteletét nálam, de addig néha kiülök a kunyhómba, kiteszem a finom falatokat és örömmel várom a kedves vendéget, mert annak puszta látása és megfigyelése is élményt jelent számomra.