Ezévi bankák

Az utóbbi években nincs szerencsém a bankákkal, vagy nekik velem. A háznál költők bolondultak meg először: a kényelmes deszka odú helyett a palatető alatt akartak fészkelni. Két évben is elpusztult a fészekalj. Tavaly nyest támadás áldozata lett a mezei család, sőt később még a tönkodú is elégett egy avartűzben. Idén egy odvas fatörzsből új fészkelőhelyet készítettem és a félig leégett leskunyhóm mellé telepítettem a mezőn. Tavasszal nagy várakozással lestem a búbosbankákat,  hallgattam a huppogásukat. Mozgolódtak is a házunk táján, de a deszkaláda ismét csak üres maradt. A mezőn többször ellenőriztem az odút, persze csak messziről, hogy még véletlenül se ijesszem el a kedves madarakat. Többször láttam őket a közelben, sőt egyszer még a hím madarat is, az odú tetején, kukaccal a csőrében. Hurrá! Ezt már az elfogadás jelének tekintettem és gyorsan használhatóvá tettem a lest.

Az első kiülés máris kedvező eredménnyel járt: a fészkén ülő tojó kinézett, majd kirepült az odúból. De nicsak: a tolldísze hiányos, mintha megtépték volna! Hmmm. nem tudtam mire vélni a különös ismertetőjel keletkezését.

Később egy volt munkatásammal ültünk a lesben, aki az új fényképezőgépét próbálgatta. Egy órányi várakozás után hirtelen berepült a hím, kukacot hozott a párjának. A jelenetet csak láttuk, de lefotózni nem tudtuk, arról lemaradtunk. Nem úgy a következőről, amikor a tojó repült ki.

Egyszóval: biztatóan alakultak a dolgok és már azt számolgattam, hogy mikor lehet majd kukucskáló fiókákat fotózni. A határt járva többször találkoztam bankákkal, sejthetően az "enyémekkel".

Időközben vadvirágok árasztották el a rétet, festői környezetet varázsolva az odú köré. Egy hete a borús, esőre hajló idő ellenére ültem ki először egy igazi fotózásra. Tetszetős képek készültek.

A történtek azt mutatták, hogy a tojó kotlik, a hím eteti, azaz minden a legnagyobb rendben lévőnek tűnt. Minden szép, minden jó, mindennel meg lehetek elégedve! - gondoltam és nem is terveztem újabb leselkedést. Egy fotós barátom azonban jelezte, hogy megnézné a bankáimat, így friss információk érdekében vasárnap reggel mégiscsak kiültem.

Kisvártatva berepült két banka az odúhoz és be-benézve vizsgálgatni kezdték, de nem mentek be. 

Ezek idegenek! - ötlött fel bennem. Hiányzik a tojó különös ismertető jele! A vizsgálódás folytatódott, de csak kívülről, aztán a tojó a beszálló ágra telepedett...

... a hím pedig valami csemegével a csőrében jelent meg az odú tetején és huppogott.

Ezután ő is az ágra repült és átadta nászajándékát a párjának.

A készülő nászt egy váratlan támadás hiúsította meg: az eddig csak távolból huppogó megözvegyült "eredeti" hím rávetette magát a vetélytársára és kegyetlen verekedés kezdődött. Földön és levegőben ütötték-vágták egymást, még a les tetején is folytatták, sajnos szemmel is követhetetlenül, hát még fényképezőgéppel. A csetepaté után kiürült a szín, ki tudja, látom-e még a bankákat, akár régiek, akár újak? A barátom miatt tegnap délután még tettem egy próbát. Két órát várakoztam, de csak az özvegy banka ült be és huppogott néhányat, reménytelenül hívta elveszett párját. 

Miközben csodáltam a szép délutáni fényeket, eltöltött a szomorú bizonyosság: vége az idei bankás terveimnek! Ezt sajnos a távolról jött fotós barátom mai kudarca is megerősítette. Már csak a csoda segíthet, ha esetleg a most látott új bankapár beköltözik, vagy az özvegy hím kerít magának egy eddig el nem kelt banka-menyecskét.