KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2019. március 18., hétfő

Virágok, madarak, őzek.

Végre kezd eltakarodni a tél és egyre több tavaszjel vidítja a hangulatomat. A téli jázmin a házunk előtt még sohasem volt olyan szép, mint az idén. Kicsinyke sárga virágai fényképezésre csábítottak. Nosza, elővettem a kedvelt ősrégi objektívomat és újra munkára fogtam. Szeretem a sejtelmesen lágy rajzát, gyönyörű háttér mosását.





Időközben a szigeten már előbújtak és kibontották kék szirmaikat a tavaszi csillagvirágok. Természetesen ott is megsétáltattam az öreg lencsét.



És, ha már virágfotózásra adtam a fejem, a leánykökörcsinekhez sem lehettem hűtlen. Igaz, hogy messzire, egészen a Pilisig kellett utaznom, hogy láthassam őket. 





Korábban az erdei lesemnél is megélénkült a a forgalom. A kosztosok mellett már vízre vágyó madarakat is láthattam. 








Első visszatérőként egy énekes rigó érkezett az itatómra.


Az ölyvek a jobb idő beálltával sem pártoltak el a lesemtől. Igaz, mostanában csak a hímet látom. A tojó minden bizonnyal a fészkén ül. Nem tudom, mi a szokás náluk, de mintha a tojó táplálása is a hím feladata lenne, ugyanis nem ül le a húshoz falatozni. Ide-oda ugrál, helyezkedik és igyekszik felmarkolni a csalit, hogy elvihesse.









Itt éppen a levegőt markolja, mert a lerögzített húst nem tudta felkapni.


Persze a távozásom után zavartalanul hozzájutott a jó falathoz.
Az őzeknél  többször jártam, de legtöbbször csak távolról figyelhettem őket. Az idősebb bakok már  az agancsukat tisztítják és vannak félig letisztított agancsúak is. 
Egyik este éppen a lenyugvó Nap elé szalad ki néhányuk. Ekkor készítettem az alábbi néhány fotót.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése