KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2018. április 25., szerda

Öregesen, autóból

Most, hogy egyre inkább érzem az éveim súlyát és kezd nehezemre esni a hosszabb gyaloglás, kénytelen vagyok autóból fotózni, ha új helyekre, új élményekre és főképpen új fotóalanyokra vágyom. Sajnos egy olyan egyszerű személygépkocsit, mint az enyém, nem fotószafarihoz terveztek. Sokszor meggyűlik a bajom a terep- és időjárási viszonyokkal, amikor gidres-gödrös földutakon kínozom szegény, jobb sorsra érdemes járgányomat és vagy nyakig sáros, vagy vastagon poros lesz. Azt pedig szörnyen nehezményezem, hogy a szélvédő üvegén keresztül nem lehet éles képeket készíteni. :) Pedig sokszor ott van előttem az áhított állat, de mire jobbra tudom kormányozni a kocsit, hogy a lehúzott oldalablakon át célozhassak, már bottal üthetem a nyomát.
Viszont előnye is van az efféle fotózásnak: a madarak többé-kevésbé megszokják a járműveket, a benne ülő emberekkel együtt és nem menekülnek el azonnal, mint ahogyan a gyalogló fotós elől tennék. Az autó jobb is, mint a lessátor, mert akár követni is lehet vele a fotóalanyt.
Az alábbi képeket már csak amúgy öregesen, autóban ülve készítettem.
Egyik délután egy földúton haladva két madarat pillantottam meg a nagy fűben. Csak a fejüket dugták ki, de rájuk ismertem: foglyok! Gyorsan félreálltam az autóval és lövésre kész fényképezőgéppel a kezemben figyeltem őket. Nem tűntek el a sűrűben, csak csipegettek és ki-ki pillantgattak fedezékükből. Látszott, hogy éppen át akartak volna menni az út bal oldalára, amikor megjelentem. Szándékukat nem adták fel, csak arra vártak, hogy távozzam. Én persze helyben maradtam és elmosolyodtam a gondolatra, hogy a foglyok most az én foglyaim lettek! A tyúkocska bátorodott fel elsőként és a fűből kifelé tartva egyre többet mutatott magából.


Eltartott vagy tíz percig, amíg kimerészkedett az útra.


Őt aztán a sokáig rejtőzködő kakaska is követte. Mindezt gyalogosan aligha láthattam volna.


A foglyoknál sokszorta gyakoribb fácánokkal úton-útfélen találkozhat az autózó, persze leginkább távozóban.



A búbosbankákkal már nehezebb találkozni. Szerencsére tudunk egy jó bankás helyet a szigeten, ahová Tamás barátommal gyakran elautózunk. Ő ilyenkor mögém ül és szintén az ablakon át kattogtat.
Legutóbb a bankák párválasztásának idején jártunk ott. Egy szerelmes banka fiú éppen a kukacát kínálgatva szaladt az út szélén kapálgató szépséges Banka Blankák, vagy Biankák után. :)


Légy a párom! - kérlelte a fiú a leányzót, aki a kukaca nélkül rá se nézett.


Nosza, elrepült a vőlegény jelölt és valami csemegével tért vissza, melyet a menyasszonyka kegyesen átvett tőle. Ezzel meg is történt az eljegyzés.


Az újdonsült menyasszony helyben maradt és a párja olyan gyorsan és számomra annyira váratlanul tért vissza, hogy mire felocsúdtam és kattintottam, a fiú kukaca már a lány szájába (pardon: csőrébe) került. :) Rossz az, aki rosszra gondol!


Ezek után nagy egyetértésben elrepültek. Gyanítom, hogy a fészeknél jártak, ahol a nászra is sor kerülhetett. Talán ezért esett olyan jól a porfürdő.


Kedves madaraim persze röpködtek össze-vissza, néha ellenfénybe kerülve és a fűben szedegettek.



Hogy miképpen találnak rá a talajban megbújó pondrókra, sejtelmem sincs, de ahol kitartóan csákányoznak, ott többnyire zsákmány is akad.


És a fáradozás jutalma egy jóízű falat, melyet egyben nyelnek le.


Persze az autóval más madarak közelébe is lehet férkőzni. Ez a füsti fecske egy karám villanydrótján tollászkodott.


Egy másik példány több társával együtt a fészek alapanyagául szolgáló sarat gyűjtögette.


Pacsirtákkal úton-útfélen lehet találkozni.


Ugyanúgy, mint a barázdabillegetőkkel.


Szerencsés esetben akár őzeket is lehet autóból fotózni.



Az alábbi képek nem teljesen illenek a sorba, mert ezek az autót hátrahagyva egy lucernás szélén, a bankázás előtti hajnalban készültek.




A kora nyári virágos rét mellett sem hajtok el néhány vadvirágos fotó nélkül.


Még ezt a pillangót is autóból fényképeztem, amikor egy repce föld mellett hajtva észrevettem.


Ha tetszik, ha nem, meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy a természet szépségeihez egyre inkább majd csak környezetszennyező módon, benzingőzt pöfögtetve jutok majd el. Hacsak... nem szerzek be egy elektromos rokkantkocsit, amely kis fogyasztású, csendes és még ablaküvege sincs, tehát fotózásra kiválóan alkalmas lehet! :) Ezt viccnek szántam...

2 megjegyzés:

  1. Fekvő bicikli is van már. Én azt ajánlom.��

    VálaszTörlés
  2. Nem jó, mert abból csak az ég madarait tudnám fotózni. :)

    VálaszTörlés