KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2018. február 5., hétfő

Homokminták

Madáreleséget vittem a lesemhez ma délelőtt. A naptárt meghazudtolóan enyhe, tavaszias idő volt. A felázott, enyhén lejtő földúton hólé csörgedezett a szántóföldek felől. Vigyáznom kellett, hogy hová lépek, nehogy sárba merüljön a bakancsom. Miközben lépteimre ügyeltem, különös domborműveket fedeztem fel magam előtt, melyeket a lassan áramló víz szeszélye mart a puha, homokos talajba. Természetesen készítettem pár képet, hogy megmutathassam a furcsa képződményeket. Ismét bizonyítást nyert, hogy a téma a földön hever, csak le kell hajolni érte!














5 megjegyzés:

  1. Érdekesek és szépek, különösen a legelső fotó.
    üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök a kedvező véleményének kedves Flögi. Köszönöm.

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Merem remélni, hogy a számok azokat a képeket jelölik, amelyek tetszenek. Ha így van, akkor annak nagyon örülök és köszönöm.

      Törlés