KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2017. július 19., szerda

Újra a gémeknél

Néha nem árt a régi naplóbejegyzéseim között tallózni. Nemrég olvastam egy régebbi kalandom leírását és újra átéltem az akkori örömteli izgalmat, amely a gémek tanyáján ért. Vajon zajlik-e még ott a mozgalmas madár élet? 
De jó lenne ismét hasonló élményeket szerezni! Addig-addig forgattam a fejemben a gondolatot, amíg elhatározásra jutottam: felkeresem a régen látott helyet. Kirándulásnak is megteszi...
Két órányi autózást követően értem a helyszínre, ahol biztató madárlárma fogadott.
Fiatal szürkegémek ültek a fűz bokrokon.


Másutt kócsagok is feltűntek.


Odébb fiatal bakcsó őrködött egy kárókatona és kócsag társaságában.


Az üstökösgémek kissé távolabb gubbasztottak.


Felettem kanalasgémek húztak át. Korábban sosem láttam még ezt a fajt.


Végre összehozott velük a sors! Gyönyörű madarak, egyszer jó volna közelről látni őket!


A rétről kacsák csapata emelkedett a levegőbe. Nagy távolságban repültek, nem is kattintottam rájuk. De hirtelen egy újabb, eddig sosem látott faj egy szép példányán akadt meg a szemem. 


Utólag a madárhatározóban keresgélve bütykös ásólúd tojójaként azonosítottam. 
Láttam még átrepülő bakcsót, ...


... üstökösgémet, ...


... kiskócsagot szép számmal.


Ez utóbbiak igen aktívan mozogtak, jöttek-mentek a vékony fűzfa ágakon. 



A fiatal madarak valósággal megtámadták az élelemért a felnőtteket.




A bakcsóknál ugyanígy zajlott az élet.


Egy nagykócsag mozdulatlanul gubbasztott, ...


... egy másik a szomszédok miatt izgatta fel magát.


Lassan esteledni kezdett. Újabb mozgolódás támadt: megkezdődött az éjszakázó helyek keresése.





A lenyugvó Napot fák takarták előlem, de visszfénye nyugaton rózsaszínre színezte az eget. 


Még néhány percig tartott ez a látványosság, addig igyekeztem minél több képet készíteni a szálláshelyükre ereszkedő madarakról.






Hazafelé tartva búcsúzóul még megörökítettem a csatorna vízén visszatükröződő alkonyi fényeket.


Mégsem ez volt az utolsó aznapi fotóm. Útközben még feltűnt egy út menti fára telepedő gólya. Úgy látszik, a cseperedő fiókák miatt már nem fért el a fészkében.


Megérte az autózás, mert élménydús délután és csodás este gazdagította fotós élményeimet. Különösen az alkonyi képeknek örülök.


4 megjegyzés:

  1. Csodás madarak és tanösvények.
    Remélem, holnap a Hortobágyon mi is látunk pár szépséget, még ha a tűző melegben napközben is leszünk ott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszettek a madarak és kívánom, hogy teljesüljön a várakozásod kedves Flögi.

      Törlés
    2. Köszi. Végre sikerült kormoránt fotózni, és gyurgyalagot és egy hermelint is, megérte a hőségben cseppfolyosódni a Hortobágyon.

      Törlés
    3. Gratulálok! Tisza-tavi kirándulás is lesz?

      Törlés