KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2017. július 3., hétfő

Tisza-tavi túra

"Feripapa" élményszámba menő vízimadaras fotóit néha-néha az Index fórumon látom. Bevallom, irigylem is, hiszen éppen ez az a területe a természetfotózásnak, amelyben a leggyengébb vagyok. Nem csoda, hiszen ritkán van alkalmam vizes élőhelyen nézelődni. Ő pedig a Tisza tó mellett lakik és sok időt tölt a vízen. Már megfordult a fejemben, hogy egyszer bejelentkezem hozzá egy fotóstúrára. Merthogy Feripapa motorcsónakján a tó legeldugottabb nádasaiba is elkalauzolja vendégeit a különleges madárfotók kedvéért.
A halogatott elképzelés akkor vált komoly tervvé, amikor kiderült, hogy egy fotós barátomnak is éppen ez a szándéka, tehát érdemes társulnunk. Az elmúlt pénteken délután a poroszlói kikötőben aztán összejött a találkozó avatott túravezetőnkkel, de mielőtt vízre szálltunk, még szétnéztem a környéken.
A tündérrózsa kerek levelei néhol még a lehorgonyzott csónakok között is sűrűn fedték a víz felszínét.



Meglepetésemre egy szelíd kócsag téblábolt a csónakok között, talán apró halakra számított a horgászoktól.


 Egy ideig hagyta magát fotózni, majd beszállt a stégre, ahol már békén hagytam.




Becuccoltunk, elfoglaltuk székeinket,  vezetőnk beindította motort, kihajóztunk a nyílt vízre és a régen várt túra kezdetét vette. 


Persze minden madarat lefényképeztünk, amely utunkba került: elsőként egy szürkegémet.




Később egy hattyú család mellett haladtunk el.


Vagy éppen egy megfáradt sirály pihenését fotózhattuk.


Jó fél órai utazással értünk el egy vízi növényekkel sűrűn benőtt területet, ahol a szerkők tanyáztak.


Az erős szél a tündérrózsák kerek leveli alá kapott és lebegtette őket. Hamarosan megpillantottuk az első fattyúszerkőt.


A szépséges madarak egészen közel repültek hozzánk.


Az erős szélben szépen vitorláztak. Öröm volt fényképezni őket.


A szerkők megtelepítése céljából Feripapa még a tavasszal lécekből összeállított kereteket, azaz fészek alapokat helyezett ki, ezeket náddal fedte be. 


Ezeket a "műfészkeket" örömmel vették birtokba a madarak és  további anyagot hordva rájuk, oda is építették a fészkeiket. 


A családon belüli munkamegosztás szerint a tojó a csirkékkel maradt, a hím pedig a fészekhez hordta az élelmet.


A madarak hamar megszokták a csónakkal érkezett fotósokat, magukat nem zavartatva élték mindennapi életüket.


Körülöttünk vitorlázva fogdosták az apró rovarokat és hordták a kicsiknek. 


A szerkők mellett küszvágó csérek is fészkeltek. Kissé világosabb csőrükről, csak röptükben látható ék alakú farkukról ismertük fel őket. Ők már kis halakkal kínálták a fiókájukat.


A csér apuka hozta a halat...


... melyet az anyukával együtt kínálgattak a csemetének.


A kis csér egyetlen fiókaként jóllakatva már nem nagyon kívánta a kaját. 


A hím madár visszaröppent és újra próbálkozott.


Miután a kicsi továbbra sem lelkesedett, átadta a halat a tojónak.


Annak örömére, hogy a vacsora mégiscsak hasznosult,  "Csér úr" újra portyázni indult.


Csérné pedig mintha korholta volna az étvágytalan csibét: " Ha nem eszel, sosem lesz belőled erős, nagy madár! "


A gyönyörűséges tündérfátyol mezőben itt-ott vöcskök is mutatkoztak.


Ők még csak a fészek építésnél tartottak.


A szerkő fiókák a csér csibével ellentétben alig várták az etetést. Igaz, őket csak apró rovarokkal táplálták a szüleik.


A mindig éhes fiókák táplálása nehéz munka. Az élelemért a tojó is ki-kirepült. Amikor visszatért, a kicsik rögtön megrohanták.



A  nagy hajszában alig maradt egy kis pihenője a tojónak.


Lassan esteledni kezdett, fogytak a fények. A fészkén ülő búbos vöcsök már az éjszakára készült.


Sajnos erősen befelhősödött az ég, a szél egyre erősödött, sőt esni is kezdett.


Vissza kellett indulnunk. Az alkonyati színvarázs aznap elmaradt. Legnagyobb sajnálatunkra.
Nekem, szárazföldi fotósnak így is emlékezetes élményt jelentett ez a kirándulás. 


9 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszett a túra, szívesen látlak máskor is

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megyek is, ha az alkonyi fényeket garantálod! :)

      Törlés
  2. Köszönöm! Élvezetes kirándulás volt ott, ahova nem jutnék el!!Nagyon szeretem a beszámolóit kedves Endre!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Izabella! Örülök, hogy élvezte a képzeletbeli kirándulást és köszönöm a tetszésnyilvánítást is.

      Törlés
  3. Csodálatos élmény lehetett!
    Ha az ismerősöd másokat is kivisz csónakkal, érdekelne az elérhetősége, két hét múlva készülünk arra felé, eddig csak a tanösvényekre gondoltam, de ez persze még jobb lenne. üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, feljegyezted a nevet és a telefonszámot, mert letörlöm. Ha mégsem, írj az emailemre.

      Törlés
  4. Ezt a kócsagot én is lekaptam a csónakok között. Úgy látszik rendszeresen arra kószál :)

    https://www.flickr.com/photos/145198575@N06/albums/72157685204508305

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy látszik, rendszeresen belátogat. Szépek a fotók, grat!

      Törlés
  5. Sajnos csak most néztem vissza ide, közben teljesen elfeledkeztem róla. Elnézést. Majd jövőre kellene ismét, írok neked a FB-on privátban. Köszönöm.

    VálaszTörlés