KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2017. június 5., hétfő

A pünkösdi róka

Pünkösd vasárnap Horányban virradt rám. Korán reggel vettem fel Tamást, hogy fotózni induljunk a sziget egy madárban gazdag területére. Már csaknem célhoz értünk, amikor egy rókát pillantottam meg előttünk, a műút egy árnyékos kanyarulatában. A fényképezőgépem a csomagtartóban pihent, Tamás viszont az anyósülésen az ölében tartotta az övét. Gyorsan csinálj egy képet, legalább emlékbe! - sürgettem a barátomat és leálltam. Tamás kinyitotta az ajtót és félig kilépve exponált. 

Tamás felvétele
A róka megtorpant, visszanézett, majd nyugodtan elporoszkált. Na, ennek már bottal üthetjük a nyomát! - könyveltük el a véletlen találkozást. Meg sem fordult a fejemben, hogy elővegyem a fotómasinámat, hiszen a róka már árkon-bokron túl járhat. Továbbhajtva azért a kanyaron túl még utánanéztem és meghökkentem: a ravaszdi a gyönyörű reggeli fénnyel megvilágítva békésen csücsült egy földhányás tetején. Legalább Tamás tudja lefényképezni! - ez volt az első gondolatom, majd miután ez megtörtént, sietve hátratolattam, feltéptem a csomagtartót, kikaptam a gépet a fotóstáskából és újra a volán mögé vágódtam. 
Azalatt a néhány másodperc alatt, amíg visszaértünk az előbbi helyre, csak az járt az eszemben, hogy a róka már nem lesz ott. És mégis! Fotóalanyunk türelmesen megvárta, hogy én is lefotózzam.



Miközben lázasan kattogtattunk, egy másik kocsi húzott el mellettünk, de nem ijesztette el a vöröskét.


Nyugodtan nézte az autónkat és a belőle kikandikáló két kályhacsövet, mint aki tudja, hogy nem akarunk neki ártani. Az sem zavarta, hogy kissé közelebb gurultunk hozzá.




Előrébb van egy lejáró a földútra, kerüljünk elébe! - súgta Tamás. Jó, csak megvárjon! - vetettem ellen, de azért továbbhajtottam, majd a földúton visszafelé.
A szép kis szuka eközben kényelembe helyezte magát a kellemes napsütésben és szinte elbóbiskolt.


Szép csendesen még közelebb gurultam hozzá.





Az országúton egy kis teherautó közeledett és a közelben megállni készült. Ez már nem hagyta hidegen sütkérező fotómodellünket.


Egy pillanat alatt beugrott a sűrűbe.


Hú, de jó volt! - sóhajtottunk fel, de ezzel még nem ért véget a kaland. A róka még feltűnt az árnyékos földúton.


Cuppogtam neki, hogy közelebb csaljam, de csak pár lépést tett felénk, aztán gondolkodóba esett.




Ezt az utolsó képet engedélyezte még, aztán megelégelte a barátkozást és eltűnt a magas fűben.
Nem győztünk örömködni Tamással a szerencsés találkozás és a türelmes fotóalany miatt. Folytattuk utunkat, fényképeztünk még madarakat is, de arról majd máskor írok. A pünkösdi ünnepünket ez a csodás kaland, no meg a család és az unokák aranyozták be. 

6 megjegyzés:

  1. Szépséges kaland. Én többnyire csak ámulok az állatokon, mert eszembe sem jut lefotózni őket. (Sajnos.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a hozzászólást és örülök, hogy tetszett a szerencsés találkozás. Közelről figyelni az állatokat mindig páratlan élmény, még akkor is, ha fotó nem készül. A természet csodálatos!

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Örülök, hogy egyetértünk kedves Csilla!

      Törlés
  3. Nagy élmény lehetett!!! Szép fotók, gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves Zsuzsanna. Valóban, a természet egy kisebb csodájaként éltük meg a kalandot.

      Törlés