KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2017. január 8., vasárnap

A zajló Dunánál

A népi bölcsesség ismét beigazolódott: a kutya nem ette meg a telet! Napok óta csikorgó a hideg mifelénk. A hétvégi horányi látogatásunkat emiatt csak pár órányi hosszúságúra terveztük. Bár fényképezőgép nélkül sohasem indulok útnak, most csak a kis utazó kompaktomat vittem magammal. A rév dunakeszi oldalán beálltunk a sorba, de a komp nem jött a szokott időben. Addig megnézem, mi újság a parton... - gondoltam.
Vakító kék ég, ragyogó napsütés és dermesztő hideg fogadott a kocsin kívül. A parton erős jegesedés látszott és néhány jégtábla is úszott már az árral.


A parton néhányan kacsákat etettek.


Sirályok repkedtek élelmet keresve.


Néha csapatostól jöttek.


Néhány madár a vízen pihenve sodortatta magát az árral.


Egyesek a jeges vízben még élvezettel fürdőztek is. Brrrr!


Tisztálkodás után újra szárnyra kaptak és tovább repültek valami ehető falatot keresve.



Hirtelen egy szép nagy bukó hím repült el előttem, majd feljebb vízre szállva búvárkodni kezdett a jégtáblák között. 


Egy kerceréce is érkezett a közelbe.


A sirályok nagy vijjogással csaptak le valami falatra.


Talán a kacsáknak szánt élelem egy darabjáért folyt a küzdelem.


A táplálék megszerzésének reménye sokáig izgalomban tartotta a csapatot.


Egymással és a kacsákkal is vetélkedve repkedtek, hogy az utolsó morzsa se vesszen kárba.



Közben a búvárkodó nagy bukót egész közelre sodorta az ár. Most sajnáltam igazán, hogy a nagy gépem otthon maradt.


A sirály csapat éhét ugyan nem csillapítva, de megnyugodva telepedett le egy közeledő jégtáblára.



A hangoskodást viszont nem hagyták abba.


Jöttek, megpihentek, majd ismét szárnyra kaptak.


Eközben a komp a horányi oldalon vesztegelt. A kényszerű várakozás miatt negyven percet töltöttem a madarak fotózásával, de egyáltalán nem bántam. Aztán megérkezett a jégtáblák között furcsán manőverező átkelő hajó és újabb kocsikkal megrakodva ismét Horány felé vette az irányt. Kiszálltam az autóból, hogy fényképezhessek. A kristálytiszta téli égen tündökölt a nap.


Alattunk jégtáblák úszkáltak és repedeztek.


Mintha jégtörő hajón lettem volna: recsegett-ropogott a jég a hajó és a dereglye súlya alatt.


A kis ágban még nagyobb jégtáblák kerültek elénk.


A komposok már a tartalék jármű üzembe helyezésén dolgoztak.


Ennek dacára az erősödő jegesedés miatt délután már nem közeledett a komp. Nagy kerülővel, a tahi hídon át értünk haza. 


4 megjegyzés:

  1. Nagyszerű dolog ilyen tartalmasan kihasználni a várakozás kényszerűségét.
    A fotózást is beleértve: boldog, téma gazdag újévet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves Árpád, örülök, hogy tetszett a beszámoló. Sokadszorra is BÚÉK!

      Törlés
  2. Nagyon szép képek! És én is hadd kívánjak fotókban gazdag új évet :-) !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszettek a képek. Köszönöm a jókívánságot és viszont kívánom.

      Törlés