KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. október 5., hétfő

Beszökött az ősz

Októberbe léptünk, ez bizony már tagadhatatlanul az ősz. A nappalok rövidülnek, néha ugyan még ragyog a Nap, de hűl a levegő és színesednek a lombok.


Az őszi kikerics összefüggő mezőket alkotva tenyészik a szigeten.




Azelőtt sohasem láttam, de idén még a turai réten is találtam néhány tövet. Itt volt elegendő időm lehajolni hozzájuk.




A sík vidéken a lebukó Nap lapos, vörös fényei elérik és átvilágítják a szirmokat.


Sőt, egy képre még a vörös napkorongot is be tudtam csempészni, csak, hogy legyen egy "piros lámpás" kikericsem.


A szajkók már az ínséges télre készülnek, megkezdték a gyűjtögetést. 


Főleg a makkot hordják. Egyszerre akár három darabot is lenyomnak a torkukon, aztán elrepülnek a zsákmánnyal és a földbe ássák. 


Azt mondják, hogy a tölgy erdők terjedése a szajkók makk dugdosásának is köszönhető.



Ugyancsak az ősz jelét látom abban, hogy ismét üdvözölhettem az egerészölyvet a lesemnél. 
"Itt van az ölyv, itt van újra s szép, mint mindig énnekem." (bocs!)


Még bőven akadhat számára elegendő pocok a réten, de az ingyen csirkehúst azért nem veti már meg. 


Egész délután gyönyörű fények világították meg az erdőt, az ölyv késői érkezésekor mégis beborult.









Már nem sok maradhatott a húsból, amikor végre beszűrődött némi napfény a lombok között. 




A búcsú képre ismét elfogyott a fény. Látogatóm tele hassal, elégedetten nézett körül a területén, mielőtt elrepült.


Vajon felvetődik benne a kérdés, hogy miért terem errefelé számára csirkehús? Persze mindegy is, a lényeg, hogy jöjjön bátran. Én egész télen biztosítom majd számára a kalória pótlást és cserébe csak néhány szép akció jelenetet várok el tőle és minél több fajtársától. 

6 megjegyzés:

  1. Üdvözletem! Az volna a kérdésem, hogy a fenti kikericsmező konkrétan hol van? Gyönyörű képek! Válaszát előre is köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Szentendrei-sziget belső útja mentén Tahitótfalu és Kisoroszi között, a pankúti területen.

      Törlés
  2. Nagyon tetszettek a fotóid, különös tekintettel az őszi kikericsekre! Még mindig nem sikerült a természetben őszi kikericset fotóznom (csak itt az udvarunkban...), el kell már mennem egyszer a rég nem látott Szigetre, amelyet a múltban is inkább csak a vízen jártunk körül...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jövő ilyenkor meglátogatsz Horányban és én elviszlek a kikericsek mezejére. Rendben?

      Törlés
  3. A szajkós sorozat is hatásos, és az ölyves képek is hangulatosak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megosztotta a véleményét, örülök, hogy kedvező.

      Törlés