Csigamentés

Tegnap reggelre esett egy kevés eső. Csupán a port verte el, de már ennyi is előcsalta a csigákat a rejtekhelyeikről. A kertünk tele lett helyváltoztató puhatestűekkel. Feleségem szerint nagy károkat okoznak a növények megrágásával, ezért nagyon haragszik rájuk. Házas, vagy meztelen fajtájukat egyaránt ellenségnek tekinti és irtja is őket ahogy tudja. Mire észbe kaptam, már egy fél vödörre valót összeszedett belőlük.
Többségük úgynevezett éti csiga, egy kiadós csigapörköltre már elegendő lenne.

Mit tervezel velük? - kérdeztem. Összetaposom őket! - hangzott a könyörtelen válasz. Megszólalt bennem az állatbarát: nem engedhetem, hogy a nejem csigavérfürdőt rendezzen. Hagyd rám, majd kiviszem a leshez és szabadon engedem őket! - tettem meg az ajánlatomat, melyet ő elfogadott. 

Legalább lesz mit fényképeznem ebben a szürke, semmire sem jó időben... Bevillant, hogy most végre megcsinálhatom a "száguldó csiga" fotómat és ettől jó kedvre derültem. Egy halom csigával és képletesen is felcsigázva értem ki a határba a szemerkélő esőben. A "fürge" jószágok alig várták a szabadulást, a leggyorsabbak pár perc múltán már elérték a vödör szélét. Magukra hagytam őket, hátha szétszélednek.

Körbenéztem. Az erdei út melletti  lapu leveleken is bőven akadt jó étvágyú csúszómászó.

A vödörnél eközben a helyzet egyre "fokozódott".

Összegabalyodva ugyan, de még mindegyikük a vödörben, vagy annak oldalán maradt. Mivel a  nyálkásan tapadó jószágokat ki sem tudtam rázni az edényből, egyenként kellett megfognom és kitennem őket a fűre.
Noha a mentőakcióm okán csigavér még közvetve sem tapadt a kezemhez, csiganyál viszont annál több. A vizes fűben törölgettem tisztára.
Közben kitaláltam a csiga "gyorsítás" módszerét és megkezdtem a próbálkozásokat. Íme az eredmény:

Kezdetnek nem rossz, talán még javítok a technikán, hacsak nem leszek túlságosan elcsigázva. :)

Talán így...