KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2015. május 5., kedd

Harmatos hajnalok

Sok képem gyűlt össze az elmúlt napokból, de nehéz őket egyetlen történetbe összerendeznem. Talán csak az a közös bennük, hogy a kora reggeli órákban és bőséges harmatban készültek.
Hadd kezdjem a sort néhány szigeti képpel. Hiába fotóztuk már százszor, a Duna menti napkelte látványát legutóbb sem tudtuk kihagyni.


Elvirágzott a fűz, vattaszerű pihéit bőségesen ontja, csakúgy, mint a nyárfa. 


Elvétve ugyan, de a lila ökörfarkkóró is megjelent már. Szépen mutat hajnali fényben.


Az agárkosborok viszont már lassan el is nyílnak.



Egyelőre sem búbosbankát, sem jégmadarat nem sikerült lencsevégre kapnunk, egy éneklő sárga billegetővel vigasztalódtunk.


Első ízben találkoztunk üregi nyúllal. Nehezen fotózható helyen lapult meg kis időre, egyetlen fotó után faképnél hagyott bennünket.


Ezzel már át is térhetek a turai képekre. A repce virágzása kiváló lehetőség, szerettem volna szép fotók készítésére felhasználni. Először is a legkézenfekvőbb téma: repce tábla hajnali fényben.



Az időközben visszatért rozsdás csukok kiülnek a virágzó növény hegyére, de sajnos az úttól csak nagy távolságban mutatkoznak


A fácánok könnyen eltűnnek a virágtengerben, ez a kakas egy kicsit késlekedett.


És persze az őzeknek is kiváló búvóhelyet biztosít a magasra nőtt növény.


A sűrű repcében meglapult őzekhez közel férkőzni nagyon nehéz, ha netán valamennyire sikerülne, abban sincs nagy öröm, mert csak a hátsó felüket mutatják a fotósnak.


Az egyik hajnalban más területen próbálkoztam. Csupán 0 fok volt, a fűszálak hegyén vízcseppek ragyogtak és látszott a lehelet. A suta már messziről felfedezett. Riasztó hangját pára felhő kísérte.


Egy kis bakkal volt, menekülésük a csillogó vetésben látványosra sikeredett.



A csodaréthez érve már meglehetősen magasan járt a nap. A kedvenc öreg fűzfám lombján átszűrődő fény megigézett.


Ma reggel már kotorék nézőben jártam, amikor váratlanul őzekkel találkoztam. Jó irányból sütött a nap és a szél is segített a cserkelésben.








Hát ennyit hajnalokról és őzekről, jöjjenek a kis rókák!

4 megjegyzés:

  1. Ismét egy remek gyűjtemény. A repcefotózás nekem is nagy álmom, de felénk nincsenek repcetáblák. Annak ellenére, hogy az őzet már csak elmenőben tudtad lekapni a 13. fotón, nekem az tetszik a legjobban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Erzsébet! Furcsállom, hogy olyan ritka nálatok a repce. Hát igen, a 13-asnál voltam a legközelebb az őzhöz, az pedig alapszükséglete a jó képnek.

      Törlés