KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. október 27., vasárnap

A sánta róka

Van egy jobb sorsra érdemes lesem, melyet még tavasszal építettem egy ígéretes helyen, de ezidáig nem sok hasznát vettem. Eleinte a sok csapadék és belvíz miatt vált megközelíthetetlenné, majd embermagasságú fű nőtte be előtte az egész rétet s a megkésett kaszálás után sem akart visszaállni a korábbi gazdag vadmozgás a területen. A napokban is csak azért mentem oda, hogy a tél elől bemenekítsem a felszerelést: üveget, széket, miegymást, hiszen a várható rossz útviszonyok miatt úgysem lesz ott szükség rájuk.
Mégis, amint végigpillantottam a napfényben fürdő réten, megkapott a táj szépsége és új remény ébredt bennem: hátha éppen most lesz itt valami! Annál inkább, mert egy frissen kaszált területet pillantottam meg a rét közepén és ez nekem egyet jelent a róka megjelenésének esélyével. Maradtam hát, bevackoltam a szűk kis kunyhóba és vártam.
Talán tíz perc sem telt el, amikor valami mocorgás, neszezés támadt körülöttem, más, mint a szellő mozgatta nádszálak súrlódása. Ez valami állatka kell legyen! Hirtelen éberré váltam és a halk zajokból próbáltam kikövetkeztetni látogatóm mivoltát. Egér, vagy patkány lehet? A titokzatos lény végigsurrant a les oldalfala mentén és velem szemben egy kis résen át benézett: egy barna fej fekete gomb szemei meredtek rám úgy fél méterről, de rögtön vissza is húzódott. Fel sem ismertem: erdei egér, vagy pele? Pár pillanat múlva ismét megjelent, de ezúttal csaknem teljesen bemerészkedett a húsz centi hosszúságú állatka: egy menyét! Csak a farka maradt odakint. Szimatolása elárulta, hogy minek köszönhettem a látogatását: az üres csirkefarhátas műanyag zacskó illata vezette az orrom elé! A jelenés csupán egy pillanatig tartott. Fényképezésre csak a kis géppel lett volna esélyem, amely persze nem volt nálam. Egy ideig még reménykedtem, hogy rámegy az ölyvnek kitett húsra, de nem így történt. Egy régi képemet azért becsatolom a menyéttel való találkozás emlékére.


A kis kaland után két óra telt el eseménytelenül, egy ölyv vadászott előttem, de a csalira rá sem hederített, szajkók jöttek-mentek, egy zöld küllő kopogtatta végig a fűzfák száraz ágait, majd fácánkakas szaladt át a réten egészen a földhöz lapulva, de mindez túl távol ahhoz, hogy fényképezhessem. Nem is nagyon bántam, élveztem a csendet, figyeltem, amint az árnyékok egyre jobban elnyújtózva felém fordulnak és elterpeszkednek. A nap már laposan nézett a berekre és én csak ültem furcsa révületben, mintha kimondatlanul is várnék valamire...
És egyszer csak a messzeségben feltűnt egy róka! 


Sántikálva ugrált a kaszált réten, megállva hallgatózott, szimatolt: egerészett. Bár a jobb mellső lábát bénán tartotta és nem használhatta, azért ügyesen vadászott és fogott is gazdagon.


Mozgását a nádszigetek sokszor eltakarták előlem, de aztán valahol mindig megpillanthattam. Csak a kaszált részen mozgott. Próbáltam volna közelebb csalni: a telefonomról játszottam neki nyúl sírást, cincogtam, ahogy csak tudtam, de nem reagált. Elmosolyodtam: lehet, hogy halmozottan hátrányos helyzetű a ravaszdi, nemcsak sánta, de süket is? :)  A róka nyugodtan vadászgatott, bejárta a sarjú rendek sorait, de mindig csak velem párhuzamosan mozgott és egy jottányit sem közeledett. 


A fény vészesen fogyatkozott, én pedig nem mozdulhattam: fogoly voltam a lesben. Amikor már egy teljes órája tartott a róka vadászata és már semmit sem veszíthettem, nagy óvatosan előbújtam. Ekkor persze kiderült, hogy a ravaszdi se nem süket, se nem vak és béna lába dacára gyorsan eliszkolt a réten abba az irányba, ahonnan előkerült.
Már akkor tudtam, hogy másnap is kijövök...
Még délelőtt csirke falatkákat szórtam ki csalogatónak és kora délután felállítottam a lessátramat az egyik fűz bokor árnyékába, ahonnan jól ráláthattam a róka által bejárt területre. Beültem és vártam. Előző nap fél ötkor jelent meg a vörös bundás, addig még volt két órám. Szép fények világították be a rétet, ha bejön a rókám, akkor biztos a siker. Eljött a fél öt, a fotóalanyom persze sehol. Újabb fél óra elteltével kezdtem már kételkedni: vajon eljön-e egyáltalán újra? Mennyire naiv vagyok, hogy reménykedem, holott már messze járhat azóta! De hát ezen a kaszálón sikeresen vadászott, csak visszanéz! Ahogy fogyott a fény, úgy fogyott a bizakodásom. A fényfoltok már összezsugorodtak, az árnyékok elöntötték a rétet. Fél hatig maradok - határoztam el. A kudarc egyre biztosabbnak látszott, alig vártam már, hogy kinyújtózhassam, de a babonám miatt a legutolsó percig kivártam. Pontosan 17 harminckor kezdtem csomagolni: gép a kofferba, állvány a táskába és már csak a sátorbontás maradt volna hátra, amikor az ablakon kitekintve a rét legtávolabbi pontján megláttam a felém sántikáló rókát! Kicsit késett! :) Gyorsan újra üzemkésszé tettem a felszerelést és hajrá!


A jó fényeknek befellegzett, erősen szürkült már, de azért örültem, hogy fotózhatom a rókámat, akiben mégsem kellett csalódnom. :)


Azért szurkoltam, hogy közelebb jöjjön, de nem akart.


Hiába cincogtam, cuppogtam, ő csak az igazi egerekre koncentrált.


Számottevően nem közeledett, talán a leskunyhómhoz közelebb lett volna...


A bénán lógó jobb lábával olyan nemes tartásban állt, mint a betanított vizsla, amikor vadat jelez a gazdájának. 


Látszott, hogy gyönyörű példány. Egészséges, dús szőrzete néhol hamvas színt kapott, talán őszül már a vén csirkefogó? Sajnos a zajos képekből alig lett kinagyítható, ez a legtöbb, ami lehetséges volt.


Közben annyira oldalra jött, hogy a szűk sátor ablak már akadályozott a fényképezésben. Odébb kellett tegyem a gépet és az ülőhelyemet is. Addig ügyetlenkedtem, amíg zajt kelthettem és megugrasztottam. A bokorsortól még visszanézett és bár semmi nem mozdult, eloldalgott. Nem nagyon sajnáltam, hiszen már besötétedett.
Harmadnap füstölt sprotnival próbálkoztam volna közelebb csalni, amely gondolom ínyére lehet, ha állítólag a pörkölt macskát is szereti! Zavartalan napsütés, gyönyörű fények várták velem együtt a rókát, viszont erős szél fújt és éppen rossz irányba. Talán ennek tudható be, de a koma aznap nem jelentkezett.
Negyedszerre sem jártam sikerrel, az én rókámnak ma sem volt se híre se hamva. Kár, így a sprotnis nyomfektetés eredményességét sem tudtam kipróbálni. Hiába no, a szólás szerint egyszer volt Budán kutyavásár ( és kétszer Turán róka...)
Bár igazán jó képeket nem köszönhetek neki, mégis hálás vagyok a szép sánta rókának, mert egy kis izgalmat hozott október végi napjaimba.
...

Rókakedvelőknek ajánlott más bejegyzéseim:









18 megjegyzés:

  1. jó kis sztori gyönyörű rókákkal ... és a képek is nagyon szépek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. A róka várás nagy élményt jelentett!

      Törlés
  2. Nagyon nagyon jó képek! A sztori is szuper!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így látod, köszönöm. A képek minőségén sokat rontott a fénytelenség, de különben igazi vadász élmény volt.

      Törlés
  3. Olyan jó volt olvasni,mint Fekete Istvánt!"Fogoly vagyok a saját lesemben." :))))
    A drága menyét a hálószobánk előtti terasztetőn szokott bulizni,van ott egy szigetelt cső, mindenáron szét akarja rágni.Legelőször kinéztem,mert nem tudtam milyen állat csap ekkora zajt, és szembenézett velem..) Hát ,gyorsan becsuktam az ablakot.:)

    VálaszTörlés
  4. Megtiszteltetés, hogy a nagy íróhoz hasonlítasz, de nem érdemlem. Nem inkább nyest bulizik a tetőn? Fotózd le és majd kiderül!

    VálaszTörlés
  5. Nem tudom lefotózni,mert sötétedéskor jön.Nem mindennap.:)
    Utánaolvastam,nagyon nehéz a nyestet és a menyétet megkülönböztetni.

    VálaszTörlés
  6. Nem akarok veled vitatkozni, de a nyest jóval nagyobb.
    Lásd wikipédia:
    menyét testhossza 15-26 centiméter,
    nyest testhossza 40–54 cm.
    Hát persze sötétben nehéz a méretet érzékelni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "vitatkozz" nyugodtan, mert úgy tanulok tőled. Na, erre nem figyeltem eddig,a hosszúság különbségükre.Akkor az" enyém" tényleg nyest lesz.Annyit tudok-ha jól?- hogy egy családból származnak.Annyira közel volt hozzám,hátrahőköltem rendesen.:)

      Törlés
    2. A legközelebbi bulinál fényképezőgép a kézbe, vaku bekapcsolva, ablak kinyit és tűz! :)

      Törlés
    3. :) Most olvastam,hogyha kutyaszőrt teszek kedvenc rágóhely közelébe, akkor elmegy,mert azt utálja.Vagy kutyapisis rongyot.

      Törlés
    4. :) Mielőtt elijesztenéd, előbb fotózd le!

      Törlés
  7. Olvasni is jó volt a történetedet, hát még a képeket nézegetni! Sok ilyen élményt kívánok még neked! Persze magamnak is kívánnám, de sajnos idő hiányában nem adatik meg.
    Nekünk is vannak nyestjeink, leginkább téli éjszakákon szoktak hancúrozni a padláson. Az idén nyáron egy este láttam is őkelmét a kert tetején elszaladni, de már sötét volt és persze a gép sem volt a kezemben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves szavaidat. Ne bánd, hogy nincs időd, majd lesz nyugdíjas korodban.
      Nyestet én is szívesen fotóznék, egyszer nappal a nádban futottam össze eggyel, de csak elhamarkodott kép sikerült, nem lett jó.

      Törlés
  8. Fotós-vadászkaland :) Remek leírás és fotók ismét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kis szerencsével jobb képek is készülhettek volna, de az átélt élmény mégis maradandó. És egyre inkább ez válik fontosabbá...

      Törlés
  9. Nekem is nagyon tetszettek a fotók, és az irodalmi minőségű szöveg!

    VálaszTörlés