KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. február 9., szombat

Vissza a természethez

Hosszú idő után ültem ki tegnap a lesbe. Már nagyon vágytam rá! A csodás napsütést látva hat ökörrel sem tudtak volna  otthon tartani. Az elmúlt napok etetései visszaszoktatták hűtlenül elhagyott madaraimat és bár újak nem jelentkeztek, legalább a régiek ismét megmutatták magukat.









És ez még nem minden! Karcsi, fiatal fővadász barátom jelezte, hogy szép szarvasbikák járnak be a szóróra, méghozzá fényes nappal! Nosza, több se kellett, a sebtében bekapott ebéd után a vadászház felé vettem az irányt. Annak különösen megörültem, hogy a korábbi havazás maradéka még tartotta magát a völgyben.
Kiszórtam a vödörnyi kukoricát és alig bújtam be a kuckóba, a bikák máris megjelentek.


Békésen szedegették a takarmányt a fagyott hó tetejéről.



Még az árulkodó, feléjük fújó széllel sem törődtek.


Szokatlan gyanútlanságukat és közelségüket kihasználva igyekeztem portrékat készíteni a koronás főkről.


















A máskor oly félénk állatok ezúttal teljes két órán át sétálgattak előttem és hagyták magukat fényképezni, méghozzá nappali fényben! Nem zavarta őket sem a változó irányú szél, sem a fényképezőgépem kattogása. Csak akkor távoztak, amikor már magam is megelégeltem a fotózásukat. Szép trófeákat szereztem, méghozzá fegyvertelenül. Akár a falra is kitehetném ezeket a képeket és jobban mutatnának, mint a lelőtt bikák kikészített, porosodó agancsai.
Kivételes élmény volt, álmodni sem lehetett volna szebbet. Hálás vagyok a sorsnak, hogy mindezt átélhettem. Köszönöm!

5 megjegyzés:

  1. Gyönyörű fényeid voltak!A bikák meg hab a tortán!Gondolom jó volt újra a tollasokat fotózni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsém volt a napsütéssel, meg persze a bikákkal is. Már nagyon hiányzott egy jó fotózás...

      Törlés
  2. Látom szinte minden madárfaj felvonult a viszontlátás örömére :) A virtuális trófeákhoz gratulálok. Te is gazdagodtál és ők is vidáman barangolhatnak tovább az erdőben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak a szokásos felhozatal, se több, se kevesebb. :) A "nappali" bikáknak meg a szokottnál is jobban örülök.

      Törlés
  3. Gyönyörűek a szarvasfotóid!

    VálaszTörlés