KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. június 12., kedd

Változó vendégkör

Az ember azt gondolná, hogy ha már egyszer rászoktak a madarak az itatóra, akkor ez egész nyáron így marad. Nagy tévedés. Elmaradtak a vörösbegyek, a fülemülék, a fakopáncsok, de még a barátposzáták sem jelentkeznek mostanában. Egyetlen új vendégnek örülhettem a csúcsforgalmú nap óta: a szürke légykapónak.


A vadgerlék kezdetben gyakran jöttek, de most már előfordul olyan kiülésem, amikor egyet sem látok.


Az erdei pityer néha még belátogat egy kis wellnessre.



A fekete- és az énekes rigók szinte mindig betérnek pár kortyra,... 


...vagy egy kis tisztálkodásra.


Van viszont egy olyan rigó, amelyik énekével csak a szívemet fájdítja: a sárgarigó, merthogy nincs még jó képem róla. Igaz, hogy nem is rendes rigó az, helyesebb lenne aranymálinkónak szólítani. Rend szerint a les feletti nagy nyárfa hegyében tilinkózik. Azt kérdezi csúfolódva: "Kell-e dió fiú?" , amit én úgy értek, hogy "Kell-e rigó fiú?" Mármint sárga rigó és öreg fiú. :) 
Valahogy le kéne csábítani a fa tetejéről! Összeszedtem a kertben azt a kevés hullott meggyet, amelyet a tavaszi fagy, meg a sok seregély megkímélt és kiszórtam az itatóhoz. Még egy ágat is szúrtam mellé, hátha odaszáll a sárga szépség. A szajkók hamar felfedezték és hordani kezdték a gyümölcsöt.




A meggyvágók beültek az ágra, de nevük dacára nem hogy rávágtak volna, rá sem hederítettek a meggyre.:)




Ma egy érdekes színezetű idei fiatal meggyvágó is ezt az ágat használta a víz megközelítéséhez.


A gébicsek is hamar megkedvelték a jó ülőhelyet.



A sárgarigót azonban nem nagyon csábította az ingyen csemege. Talán csak a kíváncsisága késztette arra, hogy egy alkalommal lejjebb ereszkedjék, éppen csak a lessel szemben álló kis fenyőfára.


Azért én ennek a képnek is örülök. Mint ahogyan a sok közeli madár fotónak, melyeket az itatónak köszönhetek.



Azért még a nagy vízkedvelő hírében álló karvaly bejöhetne, ha már úgyis ott fészkel a fenyőerdőben...

6 megjegyzés:

  1. Szép képek születtek most is! Szerintem ha kitartóan van hordva a gyümölcs, a sárgarigó is el fog csábulni. Érdemes lenne eperfával/szederfával próbálkozni, egy-egy ágat kisebb ágat kitenni. Mivel most már van rajta érett gyümölcs. Legalábbis felénk:)
    Egyébként a sárgarigós kép nekem tetszik, nekem még ilyen sincs :)
    Sok sikert!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a jó ötletet, ki fogom próbálni a szedret is.

      Törlés
  2. Nem tudom,mennyit alakítottál a környezeten a kezdetek óta,de egyre szebbek,letisztultabbak a képek!Nagyon tetszenek!A sárgarigóval én is próbálkozom egy új helyen,szerintem ő mindannyiunk vágya!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tetszenek. Az első képeken még a fólia is kilátszott, ezen változtattam és közben megnőtt a vaddohány az itató körül. De szép is lenne a sárgarigó közelről! Valamelyikünknek csak sikerül!

      Törlés
  3. A sárgarigónak én is örülök, nem volt még a készletemben! A többi fotó is nagyon jó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos, egyelőre csak ezzel a nem túl jó fotóval kell beérnünk.:)

      Törlés