KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. június 24., vasárnap

Szitakötők násza

A minap a Galgánál jártam és feltűnt a sok kék színű sávos szitakötő, amint a víz felett kergetőznek, majd megülnek valami növényen. Ha az ember figyelmesen nézi őket, észreveheti, hogy mindegyik egy bizonyos területet és ülőhelyet védelmez. Nem tűri a szomszéd betolakodását, utána röpül, elkergeti, majd visszatér a saját birodalmába. Általában összecsukott szárnnyal üldögélnek, csak néha tárják ki azt, felvillantva gyönyörű kék foltjaikat. Igyekeztem ilyen pillanatokat elkapni, néhányszor sikerült is.




Volt ott néhány zöld színű, mozdulatlanul várakozó szitakötő is, melyek nem voltak túl látványosak. Azt hittem, hogy valami más, békésebb fajhoz tartozók. Azért egyikükre szántam egy kattintást.


Akkor ért a meglepetés, amikor egy szépséges kék és egy fakó zöld színű rovar hirtelen összekapaszkodott.


Nem vagyok rovarszakértő, de ennyi évvel a hátam mögött rá kellett jönnöm, hogy itt bizony egy párosodás aktusa zajlik, a kék a fiú, a zöld pedig a lány. :) Az ember mindig tanul...


Nem tagadhatom, hogy a póz láttán kissé zavarba jöttem, mert ilyen akrobatikus mutatványról eddig még csak nem is hallottam. :) Nem tartott sokáig a boldogság, a hím - ahogyan az sokszor más fajoknál is megesik - hamar odébb állt. Úgy tűnt, hogy a magára maradt nőivarú rovar már-már beletörődött a magányos lányanyaságba. :)


Ám nagy meglepetésemre újra feltűnt a hím és a nőstényt udvariasan egy alkalmas petézőhelyhez vezette.


Miközben a hím a felszínen tartotta magát, addig  az utódok hordozója egy lebegő hínárba kapaszkodva lassan alámerült.


Tíz perc elteltével sem került elő ismét és én nem vártam tovább. Most nem tudom, hogy halálát lelte-e feladatának teljesítése közben, vagy később kimászott, megszárítkozott és újra várja udvarlóját? Ha netán egy szitakötő-szakértő olvassa szerény bejegyzésemet, kérem, írja meg, melyik verzió a jellemző? :)

11 megjegyzés:

  1. Én sajnos semmi információval nem szolgálhatok, mint mindig, most is csak gyűjtöm az ismereteket a bejegyzésedből.
    Szép képeken örökítetted meg a szitakötők életének pár mozzanatát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akaratlanul kukkolóvá váltam, de érdekesnek találtam a témát.:)

      Törlés
  2. Csodaszépek a szitakötő fotóid!
    Rovarokat én is elég gyakran fotózok, főleg virágokkal együtt, de a Te színvonaladat nem érem el!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Maguk a szitakötők a csodaszépek! Nem kell szerénykedned, semmivel sem készítesz rosszabb fotókat, mint én.

      Törlés
  3. Elképesztően szép rovarok és fotók!

    VálaszTörlés
  4. Gyönyörűek ezek a képek! Énmeg még büszke voltam magamra, hogy milyen jó képeket készítettem a sávos szitakötőről... :D
    Köszönöm, hogy te is megörökítetted ezt a csodát! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a hozzászólásodat, melynek nyomán megnéztem a fotódat és a videódat. Tetszettek!

      Törlés